|
 Tölgyfa-testvér
Szlovák népköltészet Varga Imre műfordításában
2018.
I. Havas, havas
Elválaszt a havas minket
Havas, havas,
de magas vagy,
én édesem,
de távol vagy.
Elválaszt a
havas minket,
elhervasztja
szerelmünket.
Fonnyaszt, fonnyaszt,
el is hervaszt,
nélküled hol
leljek vigaszt.
Havas, havas,
magas testvér,
adj, Istenem,
kit szeretnék!
Két pár lovat,
vagy négy tinót,
vagy egy szép lányt,
nékem valót.
Lány a szobát
sepregette,
könnyeivel
öntözgette.
Ne hullajtsd már
könnyeidet,
ajtód mögött
ott a vized.
(dallam: Felső Elefánt - Horné Lefantovce, gyűjt.: Marian Járek)
Ki bujkál a hegyen?
Bola som na tráve,
v stankovskom chotáre,
bola som na lyse,
neverili by ste.
Sztankóci határban
friss zöld fűért jártam.
Hiszitek-e vagy sem,
mogyorót is leltem.
Veres harisnyámban
gombászni is jártam,
harisnyám elvástam,
de gombát nem láttam.
Ki bujkál a hegyen,
hogy vissza sem kiált,
ej, ha rátalálok,
megcibálom haját.
(Trencsénsztankóc / Trenčianske Stankovce)
Hegyeim, hegyeim
Hegyeim, hegyeim,
sétáló termeim,
bükkök és zöld fenyők,
sudár nővéreim.
(Ej, hora hora, hora zelená,
kto že mňa do tej horičky volá?)
Tölgyfa a testvérem,
tölgyfa a fivérem,
gyertyánfa, gyertyánfa
az én rokon vérem.
Zöld hegyek, zöld hegyek,
mi lesz véletek,
megsirattok engem,
amikor elmegyek.
(Zólyom Pónik /Poniky, gyűjt.: Bartók Béla)
II. Betyárdal
Cselédlány volt
Cselédlány volt, pap szolgája,
apátlan-anyátlan árva.
Volt vaskulcsa a toronyhoz,
hol tizenkét betyár hortyog.
Tizenegyüket levágta,
ám Jánoskát megsajnálta.
„Feküdj, Jánoskám, csak maradj,
várd az ítélő urakat!”
(Nevešajte ma na duby
lebo ma zjedia holuby.
Lež ma vešajte nad vodu,
keď milá ide na vodu.
Keď milá vody nabere,
vtáčatká zo mňa zažehne.)
„Ne akasszanak tölgyfára,
mert szemem madár kivájja.
Kössenek inkább fenyőre,
hol rózsám jár a mezőre.
Amikor majd vízért szalad,
elhajtja a madarakat.”
„Hess, hess, innen elszálljatok,
mert már arcába vájtatok.
Hess, hess, innen a babámról,
az ő hófehér válláról!”
(Dallam: Nyitra-vidék)
III. Juhásznóta
Juhász vagyok, megvénültem
Ja som bača veµmi starý,
nedožijem do jari,
nebudú mi kukačky kuka»
na tom mojom košiari.
Hej, džiny, džiny, džiny,
hej, džiny, džiny, džiny.
Ani kukuk, ani sova,
ani sojka klebetná,
nebude ma viac prebúdza»
lastovička štebetná.
Hej, džiny, atď.
Juhász vagyok, megvénültem,
tavaszig se élek én.
Már a kakukk sem szólintgat
juhkarámom tetején.
Sem a kakukk, sem a bagoly –
még a szarka sem csereg,
kora reggel nem ébreszt majd
fecske sem, ha csicsereg.
Az a vén tölgy is kiszáradt,
amely alatt aludtam.
levelét is elszórta rég,
jaj, magamra maradtam.
(Samo Tomášik, Árva/Orava)
IV. Szeretők
Az alvó szeretők
Stojí hruška v sade,
stojí hruška v sade,
zelený vršok má,
pod ňou sa Anička,
sivá holubička,
s Janíkom karty hrá.
Körtefa a kertben,
csúcsa zölden látszik,
alatta Annácska,
szürke szép madárka,
Jancsival kártyázik.
Amíg így játszottak,
pár szót is váltottak,
nagy-nagy szerelmüktől
el is álmosodtak.
Egy tölgyfa tuskóján
aludt el Annácska,
Jancsi meg rápihent
párja orcájára.
Kisannám, virágszál
Anička, dušička, kde si bola?
Keď si si čižmičky zarosila?
Bola som v hájičku,
žala som trávičku,
duša moja, duša moja.
„Kisannám, virágszál, merre jártál,
harmatos a csizmád, hol kószáltál?”
„Erdőben kószáltam,
zöld füvet kaszáltam,
én édesem, én édesem.”
„Én meg a hegy alján ott arattam,
de csizmám harmatba nem ártottam.”
„Én meg kévét hordtam,
terád várakoztam,
én édesem, én édesem.”
(közismert)
Guzsalyocskám, guzsalyom
Zavčas rána z pondelku, jaj, jaj,jaj,
nadiala si kúdeµku, jaj, jaj, jaj.
Hopsa kúdeµ, myk sa kúdeµ, kúdeµôčka, kúdeµa.
Hopsa kúdeµ, myk sa kúdeµ, kúdeµu si nadiala.
Hétfőn kora hajnalba’
ránézek guzsalyamra.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
Amikor már itt a kedd:
jaj, anyám, oda a kedv.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
Hát mikor jön a szerda,
jaj, anyám, elengedj ma.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
Itt van már a csütörtök,
a fejem fáj s üvöltök.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
Hej, már itt van a péntek,
jaj, most hová tekintsek?
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
Máris itt van a szombat.
pont most lássak dolognak?
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
Mikor itt a vasárnap,
engemet táncba várnak.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
(közismert)
Huszárok, huszárok
Husári, husári,
pekné kone máte,
Pojdzem ja medzi vás,
ktorýho mi dáce?
Huszárok, huszárok,
be szép lovon jártok,
ha közétek állnék,
nekem mit adnátok?
A rozsdás sörényűt
megkapnád, megkapnád,
s ha ütik a dobot,
meg is futtathatnád.
Megütik a dobot,
ránézek rózsámra,
a kezét tördelve
száll fel a lovára.
Hallgass, te aranydob,
szűnjön duhogásod,
míg a kedvesemmel
pár búcsúszót váltok!
(Zólyom-Hédel/ Hiadeµ gyűjt.: Bartók Béla)
V. Menyegző asztalnál
Jávorfa, jávorfa
Ballagunk, ballagunk,
bár utat nem tudunk.
Vannak jó emberek,
ők majd segítenek.
Jávorfa, jávorfa,
ösvény fut melletted,
merrefelé tartsak,
ha a lány férjhez megy.
Ha férjhez megy a lány,
minthogyha meghalna,
mintha a világban
nyoma sem maradna.
Ha a legény nősül,
minthogyha eltűnne,
vízbe dobott kőként
iszapba merülne.
Még a vízbe dobott
kő is visszatérhet,
de az ifjúságom,
alámerült végleg.
Elmúlt ifjúságom,
haszontalan évek,
itt hagytatok engem
a világ terhének.
(dallam: Egyházmarót /Kostolné Moravce, gyűjt.: Bartók Béla)
Menyegző asztalnál
Menyegző asztalnál
ül két árva galamb.
Nem eszik, nem iszik,
méláz bánatosan.
De vidám, Anyicskám,
vidám a te lagzid,
de gondolj arra is,
ki innen hiányzik.
Ej, bizony nincs velünk
a jó édesanyám,
fekete föld alatt
pihen szegény árván.
(dallam: Berekalja-Podluzsány / Tekovské Podlužany, gyűjt.: Filip Horniak)
Jaj, pártám, én pártám
(Pochválen buď, Ježiš Kristus, prišli sme
tvoj víneček na tvej hlávke našli sme.)
Dicsértessél, Jézus,
halld a kérésem,
tedd, hogy házasságom
véget ne érjen.
Dicsértessél, Jézus,
és ti zenészek,
ha most játszotok,
kedvvel tegyétek.
Hogyha nem zenéltek,
nincs lakodalom,
szép zöld koszorúmat
arannyal bevonom.
Jaj, pártám, én pártám,
gyöngyös a fényed,
tegnap nekem adtak,
most a vőfélynek.
Én vőfély uramat,
szívvel kérlelem,
hogy gyöngyös pártámat
adja át nekem.
Ha gyöngyös pártádat
kedvvel viselnéd,
a vőfély urat is
szebben kérlelnéd.
Mert gyöngyös pártádat
búval viselted,
a vőfélyedtől is
búsan kérlelted.
Pártám, jaj, én pártám,
szépek gyöngyeid,
nem hordtalak soká,
csak kis ideig.
Pártám, gyöngyös pártám,
szép zöld leveles,
számodra lányságom
elmúlt, elveszett.
(dallam: Felső Elefánt / Horné Lefantovce, gyűjt.: Marian Járek)
Gyerünk innen haza!
(Už ideme od vás, ej,
viondíme na vás,
na vašu dedinu, ej,
nech vás tu psi žerú.)
Gyerünk haza innen,
mert itt nem szeretnek,
üres poharakkal
járnak, kerülgetnek.
Mulattunk, mulattunk,
folyt a dínomdánom,
fáradt az új asszony
pihenne az ágyon.
Vége a vígságnak,
a lakodalomnak,
hogy fogunk fáradtan
a dolgunknak holnap.
(dallam: Récsény/Rišňovce, gyűjt.: Marian Járek)
VI. Csicsíja, babája
Hajcsi-bujcsi
Búvaj že mi, búvaj,
len ma neunúvaj.
Čo ma viac unúvaš,
Ej, menej sa nabúvaš.
Belej že sa belej,
na hori zelenej,
na hori zelenej,
v košelky bielenej.
Hajcsi-bujcsi, hajcsi,
kincsem, ne fárassz ki!
míg engem fárasztasz,
ej, addig te sem alhatsz.
Csicsíjja, babuskám,
a zöld hegyi gyepen,
a zöld hegyi gyepen,
ej, fehér kis réklidben.
Fehér gyolcs ingecskéd
fönt a zöld ligetbe
mi Mariskánk varrta,
ej, selyemmel hímezte.
(Zólyom-Hédel/ Hiadeµ gyűjt.: Bartók Béla)
Csicsíja, babája
Beli že mi, beli,
veď si mati verí,
že teba, Janík môj,
tvoja hlávka bolí.
Csicsíja, babája,
tudja a mamája,
hogy a mi Jancsikánk
picinke feje fáj.
Csicsíja, babája,
kis sólyom madárka,
nehogy most elrepülj,
nehogy földbe merülj!
Vessed ki, nehéz föld,
az édesanyámat,
hadd mondjam el neki
búmat-bánatomat.
Amikor elmondom
minden panaszomat,
ahol akkor állok,
a föld is sírni fog.
(Zólyom-Hédel/ Hiadeµ gyűjt.: Bartók Béla)
Haja, gyöngye, haja!
Hoja ďunďa, hoja,
poslala nás kráµovna
hoja ďunďa, hoja.
Hoja ďunďa, hoja,
načo že vás poslala,
hoja ďunďa, hoja.
Hoja ďunďa, hoja,
za tri vozy kamenia,
hoja ďunďa, hoja.
Haja, gyöngye, haja! Királyasszonyunk küldött.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Mért küldött az úrasszony?
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Három szekér kavicsért.
Haja, gyöngye, Haja!
Haja, gyöngye, haja! Minek nektek az a kő?
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Aranyhidat csinálni.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Átengedtek-e rajta?
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Átalengedtek rajta.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Mi lesz annak váltsága?
Haja, gyöngye, Gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Fekete szemű lányka.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Szaladjatok, fussatok!
Haja, gyöngye,haja!
(Zólyom megyei közismert tavaszi játékdal / gyűjt.:Krčméry)
VII. Állatlakodalom
Sarjúrendet vág a nyúl
Zajac kosí otavu, µíška zahrabuje,
komár kopi nakladá, muška potlačuje.
Sarjúrendet vág a nyúl,
róka gereblyézi,
szúnyog hordja boglyába,
kislégy megtetézi.
Szúnyog kéri a legyet,
készül házasodni,
bögöly rámás csizmát ránt,
násznagy akar lenni.
Tipp-topp legényeket,
meghívták a zenészeket:
cincér-flótást,
dongó-dudást,
pók nagydobost,
tücsök prímást.
Meg is volt az esküvő,
parádésan, rendben,
kétszáz pár volt a násznép,
vagyis kétszáznegyven.
Serke volt a nyoszolyós,
tetű a só törő,
poloska a főszakács,
bolha a táncosnő.
(Magasmart /Brehy, gyűjt.: Jana Tencerová)
VIII. Szent Pünkösd vasárnapja
Ulijána elszunnyadt
A v nedelu Rusadeµnu,
zazvoneli na raňajšu,
Uljana usnula.
Šicke devky i parobci
do koscela oni pošli,
Uljana usnula.
Ez szent pünkösd vasárnapja,
kongatnak piros hajnalra,
Ulijána elszunnyadt.
A lányok és a legények,
a templomba mind betérnek,
Ulijána elszunnyadt.
Kiment a virágoskertbe,
ágyások közt ücsörögve,
Ulijána elszunnyadt.
Fogott ő három cérnácskát,
három cérnát és gallyacskát,
s megfont három koszorúcskát.
Az elsőt levendulából,
párját százszorszép virágból,
harmadikat istenfából.
Hozzálépett öccse, Jancsi,
megállj, megállj, Ulijána,
megmondlak édesanyádnak.
Ne árulj el, Jancsi öcsém,
szövök neked gyolcs ingecskét,
párját ritkító szépecskét.
Nem kérem én, nénémasszony,
megszövi majd anyámasszony,
megszövi a varázsingem.
Ha felveszem, megszerethet
ki szépasszony s fehér özvegy,
Ulijána elszunnyadt.
Rossz kígyók fésülik haját,
gyíkok fonják a varkocsát,
Ulijana elszunnyadt.
(Kojsó / Kojšov - Szepesség/Spiš)
Jön már pünkösd, közel
Omilienci chodia,
za ruky sa vodia,
grajciare skladajú,
o mňa nič nedbajú.
Omilienci chodia,
za ruky sa vodia,
dobrú jar vítajú,
pesničky spievajú.
Szerelmesek járnak,
kézfogva sétálnak,
krajcárt gyűjtögetnek,
de rám nem figyelnek.
Szerelmesek járnak,
párosan sétálnak,
a tavaszt üdvözlik,
énekkel köszöntik.
A vázseci lánynál
szebbet hol találnál,
sötétebb a szeme
a holló szárnyánál.
Kriván hegye alatt
ott van a mi falunk,
ismert Vázsec neve,
itt élünk, itt lakunk.
Jön már pünkösd, közel,
de nagy a bánatom,
mert nincsen szeretőm,
lesz-e májfám vajon?
Szép Vázsecunk felett
ezüstből láncocska;
kihunyt szívemben a
szerelmi lángocska.
(Vazsec/Važec - Felső Liptó)
Zöld erdő aljában
Paše Janík kone,
paše Janík kone,
pod hájom zeleným.
Legelteti Janík,
tereli lovait,
zöld erdő aljában.
Látni indul anyja,
három szűzleánnyal,
zöld erdő aljába.
Elsőnek aki megy,
a bíró leánya
veres szoknyájában.
Másodszor aki megy
a kovács leánya,
fűzöld szoknyájában.
Harmadszor aki megy,
szerencsétlen árva,
fekete ködmönben.
A bíró leánya
csendes szóval mondja
zöld erdő aljában,
hogyha én azt tudnám,
hol aludt el Janík
zöld erdő aljában,
én biz odamennék,
rögtön felkelteném,
elvenném kutyáját.
A kovács leánya
csendes szóval mondta,
zöld erdő aljában,
hogyha én azt tudnám,
hol aludt el Janík
zöld erdő aljában,
én biz odamennék,
rögtön felkelteném,
elvenném kantárját.
Szerencsétlen árva,
csendes szóval mondta,
zöld erdő aljában,
hogyha én azt tudnám,
hol aludt el Janík
zöld erdő aljában,
én biz odamennék,
rögtön felkelteném,
s neki azt mondanám,
anyád nem akarja
a bíró leányát
piros szoknyájában,
anyád nem akarja
a kovács lányát sem
fűzöld szoknyájában,
anyád engem akar,
szerencsétlen árvát,
fekete ködmönben.
Hasonló, hasonló,
csudásan hasonló,
zöld erdő aljában.
(Kojsó / Kojšov - Szepesség/Spiš)
IX. Várjuk az áldomást
Levágtuk a rozsot
Žali sme my žitko
pod zelenou horou,
už sme ho zožali,
už ideme domov.
A zöld hegyek alatt
suhogott a kasza.
Levágtuk a rozsot,
indulhatunk haza!
Levágtuk a rozsot,
kévékbe kötöttem,
szénásfalvi tarlón
meg is betegedtem.
Színültig a magtár
piros rozsszemekkel,
váljék a javunkra,
mi jót ad az isten.
Nyugodj le nap, nyugodj,
teremtőmre kérlek,
mert úgy fáj a fejem,
szinte alig élek.
Leáldozó szép nap,
keresd meg rózsámat.
Addig le ne nyughass,
míg meg nem találod.
(Magasmart /Brehy, gyűjt.: Jana Tencerová)
Aratnék, aratnék
Žala by ja žala
na širokú posta».
Ej, keby ja vedela,
komu sa mám dosta».
Žala by ja žala,
hlavku nedvíhala,
keby pri postati,
frajeríka mala.
Aratnék, aratnék,
vágnám széles rendre,
ej, hogyha én azt tudnám,
a párom ki lenne.
Aratnék, aratnék,
fejem se emelve,
ej, hogyha marokszedőm
a kedvesem lenne.
(Mezőköz/Medzibrod, gyűjt.:Bartók)
Gyűjteném, te legény
Hrabaj že len, hrabaj
to zeleno seno.
Ja by ho hrabala,
nemám nakoseno.
Gyűjtsed, gereblyézzed,
azt a szép zöld szénát!
Gyűjteném, te legény,
hogyha lekaszálnád.
Már összegyűjtöttük,
mit fogunk csinálni?
Hegycsúcsról a völgybe
mind lekocsikáznii.
(Padkóc / Podkonice, gyűjt.: Bartók Béla)
Borókás, borókás
Borovo, borovo,
samo javorovo.
Kerou že je, kerou,
Môjho frajerovou.
Kerou že by bolo,
to najzelenejšie.
Vydalo sa dievča,
to najhírečnejšia.
Borókás, borókás,
mennyi juhar benne,
az én kedvesemé
vajon melyik lenne.
Melyik is lehetne,
hát az a legzöldebb,
férjhez ment az a lány –
mind között a legszebb.
(Mezőköz/Medzibrod, gyűjt.:Bartók)
Várjuk az áldomást
Ej, pane náš, pane náš,
ej, daj že nám oldomáš,
ej, da že nám z lásky,
ej zbierali sme klásky.
Hej, uraság, uraság,
hej, várjuk az áldomást,
hej, addsza, ne tétovázz,
hej, csűrödben a kalász.
Hej, uraság, gazdurunk,
hej, mielőttünk kend: úr,
hej, kipedrett bajusszal,
hej, akárcsak egy kandúr.
Hej, gazdánk felesége,
hej, munkánkat lenézte,
hej, gyalázta kaszását,
hej, mi meg a jóságát.
Hej, mit fogunk csinálni,
hej, mindent elvégezve,
hej, rajta bukfencezzünk,
hej, a hegyről a völgybe.
(közismert Zólyom környéki)
X. Boromissza a szakácsnőnk
Olajfa, zöld olajfa
Oliva, oliva, zelená oliva,
teraz mi je dobre, keď nemám frajera.
Olajfa, olajfa,
zöld ágú olajfa,
bár nincsen szeretőm,
mért bánkódnék rajta.
Ha nincsen szeretőm,
nem szólnak ellenem,
nincs miért könnyezzen
éj-fekete szemem.
Fekete szemeim,
szép fekete szemem,
esténként a patak
vizében fürdetem.
(közismert liptói dallam, Komjatná)
Nem félt a farkastól
Pri studienky prala plienky,
nebála sa vµka,
nebála sa vµka.
A ten vµk, len tak škµb,
len tak poškµblka,
len tak poškµblka.
Kiskút mellett
mosva szennyest,
nem félt a farkastól,
nem a félt a farkastól.
A farkas meg körbenyalta
lüdüdű, lüdűdü, lüdüdű, lüdűdü.
(közismert liptói dallam, Komjatná)
Szánt, szánt Janik
Orie Janík tvrdie hôrky
polámal si, polámal si, radi s volky
Celý, celý hradel aj kolieska.
ako že to, ako že to zorie dneska.
Szánt, szánt Janik, kemény a föld,
ökör húzta vas ekéje beléje tört.
Eltört a csoroszlya, tengely, el a kerék
hogy végzi el ma a szántást ez a legény.
(közismert liptói dallam, Komjatná)
Boromissza a szakácsnőnk
Tá naša kuchárka rada pije,
ani si lyžice neumyje,
pohádže lyžice do police,
oblýžte mačice tie lyžice.
Haj, a mi szakácsnénk boromissza,
tányérunk, kanalunk sose tiszta.
A rékast lecsapja, le a padra,
cicc, cicc, a kismacska, majd felnyalja.
(közismert liptói dallam, Komjatná)
Mit fogunk csinálni?
Mit fogunk csinálni s tỳma ženami?
Mi megyünk do krčmi, oni za nami.
Mi parancsolunk, oni vypijú,
mikor kell fizetni, oni sa skrijú.
(dallam: Magasmart /Brehy, gyűjt.: Jana Tencerová)
XI. Négy szlovák népdal
Madárrá leszek
Ta dala matka svú
vlastnú dcéru,
delako od seba.
Tak jej hrozila,
by k nej nechodila.
Lányát az anyja
férjhez úgy adta
távoli országba.
Meghagyta neki,
megparancsolta,
többé ne is lássa.
Én olyat teszek,
madárrá leszek,
otthonomba szállok,
anyám kertjébe,
legközepébe,
fehér liliomra,
ha édesanyám
a liliomról
el akar zavarni,
tudni fogok már,
tudni fogok már
néki válaszolni.
(Zólyom Pónik /Poniky, gyüjt.: Bartók Béla)
Gereblyélt, gereblyélt
Hrabala, hrabala,
málo nahrabala,
od veµkého spania
hrable dolámala.
Gereblyélt, gereblyélt
egy keveskét össze,
a nagy buzgóságtól
nyelét is eltörte.
Gereblyézd, gereblyézd
össze a zöld szénát!
Gereblyézném, hogyne,
ha te lekaszálnád.
Kaszáld le, kaszád le,
hogyha jó kaszás vagy,
ha csak hitvány sarlós
vigyen el a bánat!
Levágtuk, levágtuk
mind a zöld rozskalászt,
de még nem ittuk meg
a boros áldomást.
(Zólyom-Hédel/ Hiadeµ gyűjt.: Bartók Béla)
A kikapós lány
Rada pila, rada jedla,
rada tancovala.
Enni, inni, van csak kedved,
eljárni a bálba’.
Míg táncoltál, míg táncoltál,
maradtam én állva.
Ni, a piros tánccsizmádnak
poros még a szára!
Ne bokorba, ne bokorba,
megszúrhat tüskéje,
inkább az anyja ágyában
ölelném kedvére.
(Mezőköz/Medzibrod, gyűjt.:Bartók)
Csip, cip, ciprus ága
Cip, cip cipuruške,
maň, maň, maňuruške.
Ej, na kosu, na kosu,
never chlapcu ako psu.
Csip, cip, ciprus ága,
mar, mar, Marcsikája.
Kapj kaszára, kaszára,
vedd a legényt kutyába,
ne hallgass a szavára!
(Zólyom Pónik /Poniky, gyüjt.: Bartók Béla)
XII. Tarka kígyót s gyíkot mellé
A megétetett testvér
Jedna sestra brata mala,
rada by sa vydávala.
Keď sa ty chceš vydávati,
musíš brata otráviti.
Egy nővérnek volt egy bátyja,
férjre vágyott, házasságra.
Hogyha férjhez akarsz menni,
bátyádat meg kell mérgezni.
Menj, s kint a zöld csalitosban,
fogj egy tarka kígyót gyorsan!
Tarka kígyót s gyíkot mellé,
s főz belőlük jó leveskét.
Ahogy egy tányérral evett,
fél arca elfehéredett.
Másik tányérral is szedett,
teljesen elfehéredett.
Hozzál egy kis bort, nővérem,
hadd vidítsam fel a szívem.
Mikorra a borral megtért,
bátyja elengedte lelkét.
Rózsám, immár tiéd vagyok,
bátyám megmérgeztem, halott.
Ki a bátyját megmérgezi,
férjével is megteheti.
(Zólyomternye / Tŕnie)
Fosztogat a török
(Bojovali Turci,
po pod čierne hory
zvolenskej rychtary
dve deti zajali.)
Fosztogat a török
Zólyom kővárában.
Fosztogat a török
Zólyom kővárában.
Senkit sem találnak,
csak egy szolgalegényt.
Senkit sem találnak,
csak egy szolgalegényt.
Mondd csak, szolgalegény,
urad, úrnőd hol van?
Mondd csak, szolgalegény,
urad, úrnőd hol van?
Nem szabad mondanom,
mert gazdám megcsapat.
Nem szabad mondanom,
mert gazdám megcsapat.
Kulcs a küszöb alatt,
ruhák oltár mögött,
a toronyszobába,
az uram felszökött.
Az első lövésre
toronytető dőlt le.
Második lövésre
uraság halott lett.
Harmadik lövésre
úrnőt elhajtották.
Amikor hajtották
s hegyek közé tértek,
a szétlőtt várfalra
sírva visszanézett.
Falaim, falaim,
szomorú kőfalak,
hol a kőmívesek,
akik fölfalaztak?
Akik falat raktak,
már mind, mind meghaltak.
Az urat lelőtték,
az úrnőt elvitték.
(dallam: Zólyom-Hédel/ Hiadeµ gyűjt.: Bartók Béla)
XIII. Földnek adom én testemet
Igaz nevemen megnevez
Já dole líhám,
svoje kos»i skladám,
Pánu Bohu dušu dávám.
Já sa žehnám s pá»ima prstí,
Svatý Ján ma krs»í,
menom ma menuje,
od zlého ma varuje.
Varuj»e ma aňďelová do póv noci,
Paňenka Márija ot póv noci...
Én lefekszem,
földnek adom én testemet,
istenemnek lelkemet.
Öt ujjammal keresztet vetek,
Szent János Keresztel engem,
igaz nevemen megnevez,
minden rossztól megvédelmez.
Őrizzetek, angyalok, éjfélig,
Szűz Mária virradatig.
Ha pedig rossz álmot látok,
ébresszél fel, ó, Istenem,
igaz utat rendelj nekem.
A te utad szent és tiszta,
rajt’ áldásnak nincsen híja,
vezet rajta Szűz Mária,
kinek Jézus a szent fia.
Ő megáldotta anyját keresztjével,
ahogy én is, imádkozva e bűnös kézzel.
Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében.
Ámen.
(Dabas-Sári, gyűjt.:Zsilák Mária)
Összidő: 74,33
----------------------------------------------
Tölgyfa-testvér
Brat dub
Szlovák népköltészet Varga Imre műfordításában
Slovenská µudová poézia v preklade Imre Varga
Közreműködők:
Orbán Johanna, Paár Julianna, Tímár Sára (ének), Bodnár Péter (basszusgitár), Cserta Balázs (tilinkó, klarinét, szaxofon, dvojnica, tárogató), Csörsz Rumen István (lant, koboz, gitár,doromb)
Sebő Ferenc Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze ajánlásával
Stúdió: Bodnár Péter
Grafika: Andorka Tímea
Nyomda: HTSART
Szvorák Katalin 35. önálló kiadványa (2018)
|
Albumok és zene / Albums & music 
