Éneklő Egyház címmel bemutatták Szvorák Katalin népdalénekes három CD-ből álló sorozatának első darabját pénteken Budapesten…
…"Ünnep az, ha egy ilyen gyönyörű CD megjelenik" - mondta Szájer József (Fidesz) európai parlamenti képviselő.…Nemcsak kárpát-medencei, hanem mélyen európai jelentőségű eseménynek tartja a képviselő a CD megjelenését.
…A lemezbemutatón Varga László kanonok, az Országos Magyar Cecília Egyesület igazgatója, a váci székesegyház karnagya is méltatta a kiadványt. Az elismeréshez hozzátette,  a CD kitágítja a templomteret, a magyar népének az európai kultúra leggazdagabb fönnmaradt értéke…Arra biztatta az alkotókat, hogy mielőbb tegyék teljessé a sorozatot.
(Éneklő Egyház - bemutatták Szvorák Katalin CD-jét, 2007. június 22. MTI - fidesz.hu)

Kodály Zoltán mondta: a zene lelki táplálék, és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. A héten jelent meg Szvorák Katalin népdalénekes legújabb lemez, az Éneklő Egyház, azzal a céllal, hogy bevilágítson abba a bizonyos régióba, amelyről Kodály is beszélt.
(frissinfo)

…A magyar népének óriási értéket képvisel, Európában elsők vagyunk ezen a területen. A lemezbemutatón Szájer József és Varga László után Szvorák Katalint is felkérték, hogy nyilatkozzon a lemezről. Katalin könnyes szemmel csupán egy mondatott szeretett volna megosztani mindenkivel: „amióta ezen a lemezen dolgoztunk, valahogy mindannyian úgy érezzük, hogy jobbak lettünk, ott belül. Legbelül.”
 (Orosz Ilona)

…Az Éneklő egyházat hallgatva az ember megnyugszik, átszellemül, ha közben a szöveget is olvassa elmélyül; és ha enged a magukat tanultató dallamoknak, s maga is énekelni kezd: imádkozik…
(Sashegyi Zsófia: Örök imádság minden időben, Magyar Nemzet, 2007 augusztus 9.)

…Az európai kultúrkincs nagy értéke a magyar népének, a templomokban felzengő dallamoknak sora, amelyeket most azok is meghallgathatnak, akik miséken, istentiszteleteken nem szokták…
(Hulej Emese, Nők lapja, 2007 szeptember 19.)

Örök imádság minden időben

Sashegyi Zsófia
K O R O N G

Kosztolányi Dezső így nyilatkozott egyszer katolikus pap-költő barátjának: „Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet (…) Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt. (…) Olyan szép mindez, hogy az Egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk.” Valami ilyesmit érez az is, aki meghallgatja Szvorák Katalin Éneklő Egyház című lemezét, s közben végiglapozza a megsárgult énekeskönyveket idéző kis kötetet. Az ötvonalas feljegyzések alatt míves kalligráfiával Istent dicsőítő szavak sorjáznak olyan rendben, amelynek létrehozása a mai ember számára már csak számítógép segítségével képzelhető el. Az Éneklő egyházat hallgatva az ember megnyugszik, átszellemül, ha közben a szöveget is olvassa elmélyül; és ha enged a magukat tanultató dallamoknak, s maga is énekelni kezd: imádkozik.
Az ismert és kevésbé gyakorolt dallamok az egyházi év rendjében követik egymást a lemezen és a könyvecskében, s időnként kobozpengés, máskor orgona, férfi- vagy gyermekkórus kíséri őket. A népénekekkel Szvorák olykor kis falusi templomba varázsolja a hallgatót, rózsafüzért morzsoló, éles hangon éneklő, fejkendős öregasszonyok közé, máskor mintha egy egész katedrálist betöltenének szárnyaló dallamai. Az orgona és a közös éneklés adta vontatottságot többnyire észrevétlenül hidalja át, anélkül, hogy a dallamokhoz szokott fület bántaná a változtatás. Apró hajlításaival a tőle ismerős természetességgel fújja, mint saját imákat, azokat az énekeket, amelyek a templomban egyébként csak egy nagy tömeg mormolásaként visszhangoznak.
Az adventi várakozást megkoronázó karácsonyi fényesség, majd a vízkereszt után a szikár, csípős tavaszi hajnalokon didergő ember gyötrelmes megbánása követi. A nagyböjt Tárkányi–Zsasskovszky népi gyűjtésekkel egybevetett első dallama egy csapásra levetkőzteti rólunk a díszes ünnepi ruhát: „Mi, gyarló emberek, kik a földön élünk, / sok nyomorúságot és fájdalmat érzünk, / e világnak sok bajával küzdünk: / Emlékezzünk, porból lettünk, / és hogy ismét porrá is kell lennünk.” De a kongó, lecsupaszított templomban botorkáló, térdre hulló emberek végül mindig az utcára özönlenek, hogy mécseseikkel bevilágítva a külső sötétséget mindenki tudtára adják az örömhírt: „Feltámad Krisztus e napon, (…) hogy minden ember vígadjon!” A pünkösd azután megnyugvást hoz, s egyben a körforgás újraindulását ígéri. Szvorák az orgona diadalmas, barokkos fényességébe hívja a Szentlelket „pünkösdnek jeles napján”, reménytől és bizakodástól eltelve, éppen úgy, ahogy a hívők teszik ezt évszázadok óta minden esztendőben.
Magyar Nemzet, 2007. augusztus 9. ( Szvorák Katalin: Éneklő Egyház, 2007.)

Miután Szvorák Katalin népdalénekes hosszú évek alatt feltérképezte a Kárpát-medence népdalkincseit, az ünnepkörökhöz kapcsolódóan lemezre vette a dalpárhuzamokat, újabb misszióba kezdett, Éneklő egyház címmel indított sorozatot. Az első album magyar népénekeket, imákat tartalmaz. Szvorák Katalin a magvas teológiai tartalmú, közvetlenül a liturgikus szövegekből és dallamokból eredő, népünk lelkében erősen meggyökeresedett remekműveket Kodály Zoltán útmutatásai és az elmúlt évtizedek alapos népi gyűjtése alapján adja elő a tőle megszokott magas színvonalon. Az anyagot gondos szerkesztés jellemzi, ádvent, karácsony, vízkereszt, nagyböjt, húsvét és pünkösd köré épülnek az ismert és kevésbé ismert népénekek hangszeres kísérettel. Szent X. Piusz pápa az egyház ősi tanítása szerint a liturgikus éneknek három alapvető tulajdonságot jelölt meg: legyen szent, művészi és egyetemes. Szvorák Katalin mindháromnak eleget tesz. Nemsokára megjelenik a sorozat második lemeze is, a Mondj szívem dalt, melyen a magyar szentekről és Szűz Máriáról szólnak az énekek.
Borzák Tibor, Szabad Föld 2008. jan. 25.