35. Tlgyfa-testvr
rta: Administrator   
2018. prilis 10.

 Tölgyfa-testvér
Szlovák népköltészet Varga Imre mfordításában
2018.

 

 

 

 

I. Havas, havas


Elválaszt a havas minket


Havas, havas,
de magas vagy,
én édesem,
de távol vagy.

Elválaszt a
havas minket,
elhervasztja
szerelmünket.

Fonnyaszt, fonnyaszt,
el is hervaszt,
nélküled hol
leljek vigaszt.

Havas, havas,
magas testvér,
adj, Istenem,
kit szeretnék!

Két pár lovat,
vagy négy tinót,
vagy egy szép lányt,
nékem valót.

Lány a szobát
sepregette,
könnyeivel
öntözgette.

Ne hullajtsd már
könnyeidet,
ajtód mögött
ott a vized.
(dallam: Fels Elefánt - Horné Lefantovce, gyjt.: Marian Járek)


Ki bujkál a hegyen?


Bola som na tráve,
v stankovskom chotáre,
bola som na lyse,
neverili by ste.

Sztankóci határban
friss zöld fért jártam.
Hiszitek-e vagy sem,
mogyorót is leltem.

Veres harisnyámban
gombászni is jártam,
harisnyám  elvástam,
de gombát nem láttam.

Ki bujkál a hegyen,
hogy vissza sem kiált,
ej, ha rátalálok,
megcibálom haját.
(Trencsénsztankóc / Trenianske Stankovce)


Hegyeim, hegyeim


Hegyeim, hegyeim,
sétáló termeim,
bükkök és zöld fenyk,
sudár nvéreim.

(Ej, hora hora, hora zelená,
kto e ma do tej horiky volá?)


Tölgyfa a testvérem,
tölgyfa a fivérem,
gyertyánfa, gyertyánfa
az én rokon vérem.

Zöld hegyek, zöld hegyek,
mi lesz véletek,
megsirattok engem,
amikor elmegyek.
(Zólyom Pónik /Poniky, gyjt.: Bartók Béla)


II. Betyárdal


Cselédlány volt


Cselédlány volt, pap szolgája,
apátlan-anyátlan árva.

Volt vaskulcsa a toronyhoz,
hol tizenkét betyár hortyog.

Tizenegyüket levágta,
ám Jánoskát megsajnálta.

„Feküdj, Jánoskám, csak maradj,
várd az ítél urakat!”

(Nevešajte ma na duby
lebo ma zjedia holuby.
Le ma vešajte nad vodu,
ke milá ide na vodu.
Ke milá vody nabere,
vtáatká zo ma zaehne.)


 „Ne akasszanak tölgyfára,
mert szemem madár kivájja.

Kössenek inkább fenyre,
hol rózsám jár a mezre.

Amikor majd vízért szalad,
elhajtja a madarakat.”

„Hess, hess, innen elszálljatok,
mert már arcába vájtatok.

Hess, hess, innen a babámról,
az hófehér válláról!”
(Dallam: Nyitra-vidék)


III. Juhásznóta


Juhász vagyok, megvénültem


Ja som baa vemi starý,
nedoijem do jari,
nebudú mi kukaky kuka
na tom mojom košiari.
Hej, diny, diny, diny,
hej, diny, diny, diny.

Ani kukuk, ani sova,
ani sojka klebetná,
nebude ma viac prebúdza
lastovika štebetná.
Hej, diny, at.


Juhász vagyok, megvénültem,
tavaszig se élek én.
Már a kakukk sem szólintgat
juhkarámom tetején.

Sem a kakukk, sem a bagoly –
még a szarka sem csereg,
kora reggel nem ébreszt majd
fecske sem, ha csicsereg.

Az a vén tölgy is kiszáradt,
amely alatt aludtam.
levelét is elszórta rég,
jaj, magamra maradtam.
(Samo Tomášik, Árva/Orava)


IV. Szeretk


Az alvó szeretk


Stojí hruška v sade,
stojí hruška v sade,
zelený vršok má,
pod ou sa Anika,
sivá holubika,
s Janíkom karty hrá.


Körtefa a kertben,
csúcsa zölden látszik,
alatta Annácska,
szürke szép madárka,
Jancsival kártyázik.

Amíg így játszottak,
pár szót is váltottak,
nagy-nagy szerelmüktl
el is álmosodtak.

Egy tölgyfa tuskóján
aludt el Annácska,
Jancsi meg rápihent
párja orcájára.

Kisannám, virágszál


Anika, dušika, kde si bola?
Ke si si imiky zarosila?
Bola som v hájiku,
ala som tráviku,
duša moja, duša moja.


„Kisannám, virágszál, merre jártál,
harmatos a csizmád, hol kószáltál?”
       „Erdben kószáltam,
        zöld füvet kaszáltam,
én édesem, én édesem.”

„Én meg a hegy alján ott arattam,
de csizmám harmatba nem ártottam.”
       „Én meg kévét hordtam,
        terád várakoztam,
én édesem, én édesem.”
(közismert)


Guzsalyocskám, guzsalyom


Zavas rána z pondelku, jaj, jaj,jaj,
nadiala si kúdeku, jaj, jaj, jaj.
Hopsa kúde, myk sa kúde, kúdeôka, kúdea.
Hopsa kúde, myk sa kúde, kúdeu si nadiala.

Hétfn kora hajnalba’
ránézek guzsalyamra.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.

Amikor már itt a kedd:
jaj, anyám, oda a kedv.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.

Hát mikor jön a szerda,
jaj, anyám, elengedj ma.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.

Itt van már a csütörtök,
a fejem fáj s üvöltök.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.

Hej, már itt van a péntek,
jaj, most hová tekintsek?
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.

Máris itt van a szombat.
pont most lássak dolognak?
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.

Mikor itt a vasárnap,
engemet táncba várnak.
Fordulj, rokkám, perdülj orsóm,
guzsalyocskám, guzsalyom.
(közismert)


Huszárok, huszárok


Husári, husári,
pekné kone máte,
Pojdzem ja medzi vás,
ktorýho mi dáce?


Huszárok, huszárok,
be szép lovon jártok,
ha közétek állnék,
nekem mit adnátok?

A rozsdás sörényt
megkapnád, megkapnád,
s ha ütik a dobot,
meg is futtathatnád.

Megütik a dobot,
ránézek rózsámra,
a kezét tördelve
száll fel a lovára.

Hallgass, te aranydob,
sznjön duhogásod,
míg a kedvesemmel
pár búcsúszót váltok!
(Zólyom-Hédel/ Hiade gyjt.: Bartók Béla)


V. Menyegz asztalnál


Jávorfa, jávorfa


Ballagunk, ballagunk,
bár utat nem tudunk.
Vannak jó emberek,
k majd segítenek.

Jávorfa, jávorfa,
ösvény fut melletted,
merrefelé tartsak,
ha a lány férjhez megy.

Ha férjhez megy a lány,
minthogyha meghalna,
mintha a világban
nyoma sem maradna.

Ha a legény nsül,
minthogyha eltnne,
vízbe dobott kként
iszapba merülne.

Még a vízbe dobott
k is visszatérhet,
de az ifjúságom,
alámerült végleg.

Elmúlt ifjúságom,
haszontalan évek,
itt hagytatok engem
a világ terhének.
(dallam: Egyházmarót /Kostolné Moravce, gyjt.: Bartók Béla)


Menyegz asztalnál


Menyegz asztalnál
ül két árva galamb.
Nem eszik, nem iszik,
méláz bánatosan.

De vidám, Anyicskám,
vidám a te lagzid,
de gondolj arra is,
ki innen hiányzik.

Ej, bizony nincs velünk
a jó édesanyám,
fekete föld alatt
pihen szegény árván.
(dallam: Berekalja-Podluzsány / Tekovské Podluany, gyjt.: Filip Horniak)

Jaj, pártám, én pártám


(Pochválen bu, Jeiš Kristus, prišli sme
tvoj víneek na tvej hlávke našli sme.)


Dicsértessél, Jézus,
halld a kérésem,
tedd, hogy házasságom
véget ne érjen.

Dicsértessél, Jézus,
és ti zenészek,
ha most játszotok,
kedvvel tegyétek.

Hogyha nem zenéltek,
nincs lakodalom,
szép zöld koszorúmat
arannyal bevonom.

Jaj, pártám, én pártám,
gyöngyös a fényed,
tegnap nekem adtak,
most a vfélynek.

Én vfély uramat,
szívvel kérlelem,
hogy gyöngyös pártámat
adja át nekem.

Ha gyöngyös pártádat
kedvvel viselnéd,
a vfély urat is
szebben kérlelnéd.

Mert gyöngyös pártádat
búval viselted,
a vfélyedtl is
búsan kérlelted.

Pártám, jaj, én pártám,
szépek gyöngyeid,
nem hordtalak soká,
csak kis ideig.

Pártám, gyöngyös pártám,
szép zöld leveles,
számodra  lányságom
elmúlt, elveszett.
(dallam: Fels Elefánt / Horné Lefantovce, gyjt.: Marian Járek)


Gyerünk innen haza!


(U ideme od vás, ej,
viondíme na vás,
na vašu dedinu, ej,
nech vás tu psi erú.)


Gyerünk haza innen,
mert itt nem szeretnek,
üres poharakkal
járnak, kerülgetnek.

Mulattunk, mulattunk,
folyt a dínomdánom,
fáradt az új asszony
pihenne az ágyon.

Vége a vígságnak,
a lakodalomnak,
hogy fogunk fáradtan
a dolgunknak holnap.
(dallam: Récsény/Rišovce, gyjt.: Marian Járek)

VI. Csicsíja, babája


Hajcsi-bujcsi

Búvaj e mi, búvaj,
len ma neunúvaj.
o ma viac unúvaš,
Ej, menej sa nabúvaš.

Belej e sa belej,
na hori zelenej,
na hori zelenej,
v košelky bielenej.


Hajcsi-bujcsi, hajcsi,
kincsem, ne fárassz ki!
míg engem fárasztasz,
ej,  addig te sem alhatsz.

Csicsíjja, babuskám,
a zöld hegyi gyepen,
a zöld hegyi gyepen,
ej, fehér kis réklidben.

Fehér gyolcs ingecskéd
fönt a zöld ligetbe
mi Mariskánk varrta,
ej, selyemmel hímezte.
(Zólyom-Hédel/ Hiade gyjt.: Bartók Béla)

Csicsíja, babája


Beli e mi, beli,
ve si mati verí,
e teba, Janík môj,
tvoja hlávka bolí.

   
Csicsíja, babája,
tudja a mamája,
hogy a mi Jancsikánk
picinke feje fáj.

Csicsíja, babája,
kis sólyom madárka,
nehogy most elrepülj,
nehogy földbe merülj!

Vessed ki, nehéz föld,
az édesanyámat,
hadd mondjam el neki
búmat-bánatomat.

Amikor elmondom
minden panaszomat,
ahol akkor állok,
a föld is sírni fog.
(Zólyom-Hédel/ Hiade gyjt.: Bartók Béla)

Haja, gyöngye, haja!

Hoja una, hoja,
poslala nás kráovna
hoja una, hoja.

Hoja una, hoja,
nao e vás poslala,
hoja una, hoja.

Hoja una, hoja,
za tri vozy kamenia,
hoja una, hoja.


Haja, gyöngye, haja! Királyasszonyunk küldött.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Mért küldött az úrasszony?
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Három szekér kavicsért.
Haja, gyöngye, Haja!
Haja, gyöngye, haja! Minek nektek az a k?
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Aranyhidat csinálni.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Átengedtek-e rajta?
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Átalengedtek rajta.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Mi lesz annak váltsága?
Haja, gyöngye, Gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Fekete szem lányka.
Haja, gyöngye, haja!
Haja, gyöngye, haja! Szaladjatok, fussatok!
Haja, gyöngye,haja!
(Zólyom megyei közismert tavaszi játékdal / gyjt.:Krméry)


VII. Állatlakodalom


Sarjúrendet vág a nyúl


Zajac kosí otavu, íška zahrabuje,
komár kopi nakladá, muška potlauje.


Sarjúrendet vág a nyúl,
róka gereblyézi,
szúnyog hordja boglyába,
kislégy megtetézi.

Szúnyog kéri a legyet,
készül házasodni,
bögöly rámás csizmát ránt,
násznagy akar lenni.

Tipp-topp  legényeket,
meghívták a zenészeket:
cincér-flótást,
dongó-dudást,
pók nagydobost,
tücsök prímást.

Meg is volt az esküv,
parádésan, rendben,
kétszáz pár volt a násznép,
vagyis kétszáznegyven.

Serke volt a nyoszolyós,
tet a só tör,
poloska a fszakács,
bolha a táncosn.
(Magasmart /Brehy, gyjt.: Jana Tencerová)


VIII. Szent Pünkösd vasárnapja


Ulijána elszunnyadt


A v nedelu Rusadenu,
zazvoneli na raajšu,
Uljana usnula.

Šicke devky i parobci
do koscela oni pošli,
Uljana usnula.


Ez szent pünkösd vasárnapja,
kongatnak piros hajnalra,
Ulijána elszunnyadt.

A lányok és a legények,
a templomba mind betérnek,
Ulijána elszunnyadt.

Kiment a virágoskertbe,
ágyások közt ücsörögve,
Ulijána elszunnyadt.

Fogott három cérnácskát,
három cérnát és gallyacskát,
s megfont három koszorúcskát.

Az elst levendulából,
párját százszorszép virágból,
harmadikat istenfából.

Hozzálépett öccse, Jancsi,
megállj, megállj, Ulijána,
megmondlak édesanyádnak.

Ne árulj el, Jancsi öcsém,
szövök neked gyolcs ingecskét,
párját ritkító szépecskét.

Nem kérem én, nénémasszony,
megszövi majd anyámasszony,
megszövi a varázsingem.

Ha felveszem, megszerethet
ki szépasszony s fehér özvegy,
Ulijána elszunnyadt.

Rossz kígyók fésülik haját,
gyíkok fonják a varkocsát,
Ulijana elszunnyadt.
(Kojsó / Kojšov - Szepesség/Spiš)


Jön már pünkösd, közel

Omilienci chodia,
za ruky sa vodia,
grajciare skladajú,
o ma ni nedbajú.
Omilienci chodia,
za ruky sa vodia,
dobrú jar vítajú,
pesniky spievajú.


Szerelmesek járnak,
kézfogva sétálnak,
krajcárt gyjtögetnek,
de rám nem figyelnek.
Szerelmesek járnak,
párosan sétálnak,
a tavaszt üdvözlik,
énekkel köszöntik.

A vázseci lánynál
szebbet hol találnál,
sötétebb a szeme
a holló szárnyánál.
Kriván hegye alatt
ott van a mi falunk,
ismert Vázsec neve,
itt élünk, itt lakunk.

Jön már pünkösd, közel,
de nagy a bánatom,
mert nincsen szeretm,
lesz-e májfám vajon?
Szép Vázsecunk felett
ezüstbl láncocska;
kihunyt szívemben a
szerelmi lángocska.
 
(Vazsec/Vaec - Fels Liptó)

Zöld erd aljában


Paše Janík kone,
paše Janík kone,
pod hájom zeleným.


Legelteti Janík,
tereli lovait,
zöld erd aljában.

Látni indul anyja,
három szzleánnyal,
zöld erd aljába.

Elsnek aki megy,
a bíró leánya
veres szoknyájában.

Másodszor aki megy
a kovács leánya,
fzöld szoknyájában.

Harmadszor aki megy,
szerencsétlen árva,
fekete ködmönben.

A bíró leánya
csendes szóval mondja
zöld erd aljában,

hogyha én azt tudnám,
hol aludt el Janík
zöld erd aljában,

én biz odamennék,
rögtön felkelteném,
elvenném kutyáját.

A kovács leánya
csendes szóval mondta,
zöld erd aljában,

hogyha én azt tudnám,
hol aludt el Janík
zöld erd aljában,

én biz odamennék,
rögtön felkelteném,
elvenném kantárját.

Szerencsétlen árva,
csendes szóval mondta,
zöld erd aljában,

hogyha én azt tudnám,
hol aludt el Janík
zöld erd aljában,

én biz odamennék,
rögtön felkelteném,
s neki azt mondanám,

anyád nem akarja
a bíró leányát
piros szoknyájában,

anyád nem akarja
a kovács lányát sem
fzöld szoknyájában,

anyád engem akar,
szerencsétlen árvát,
fekete ködmönben.

Hasonló, hasonló,
csudásan hasonló,
zöld erd aljában.
(Kojsó / Kojšov - Szepesség/Spiš)

IX. Várjuk az áldomást


Levágtuk a rozsot


ali sme my itko
pod zelenou horou,
u sme ho zoali,
u ideme domov.

 
A zöld hegyek alatt
suhogott a kasza.
Levágtuk a rozsot,
indulhatunk haza!
 
Levágtuk a rozsot,
kévékbe kötöttem,
szénásfalvi tarlón
meg is betegedtem.
 
Színültig a magtár
piros rozsszemekkel,
váljék a javunkra,
mi jót ad az isten.
 
Nyugodj le nap, nyugodj,
teremtmre kérlek,
mert úgy fáj a fejem,
szinte alig élek.
 
Leáldozó szép nap,
keresd meg rózsámat.
Addig le ne nyughass,
míg  meg nem találod.
(Magasmart /Brehy, gyjt.: Jana Tencerová)

Aratnék, aratnék


ala by ja ala
na širokú posta.
Ej, keby ja vedela,
komu sa mám dosta.

ala by ja ala,
hlavku nedvíhala,
keby pri postati,
frajeríka mala.

 
Aratnék, aratnék,
vágnám széles rendre,
ej, hogyha én azt tudnám,
a párom ki lenne.

Aratnék, aratnék,
fejem se emelve,
ej, hogyha marokszedm
a kedvesem lenne.
(Mezköz/Medzibrod, gyjt.:Bartók)

Gyjteném, te legény


Hrabaj e len, hrabaj
to zeleno seno.
Ja by ho hrabala,
nemám nakoseno.


Gyjtsed, gereblyézzed,
azt a szép zöld szénát!
Gyjteném, te legény,
hogyha lekaszálnád.

Már összegyjtöttük,
mit fogunk csinálni?
Hegycsúcsról a völgybe
mind lekocsikáznii.
(Padkóc / Podkonice, gyjt.: Bartók Béla)

Borókás, borókás

Borovo, borovo,
samo javorovo.
Kerou e je, kerou,
Môjho frajerovou.

Kerou e by bolo,
to najzelenejšie.
Vydalo sa dieva,
to najhírenejšia.


Borókás, borókás,
mennyi juhar benne,
az én kedvesemé
vajon melyik lenne.

Melyik is lehetne,
hát az a legzöldebb,
férjhez ment az a lány –
mind között a legszebb.
(Mezköz/Medzibrod, gyjt.:Bartók)

Várjuk az áldomást


Ej, pane náš, pane náš,
ej, daj e nám oldomáš,
ej, da e nám z lásky,
ej zbierali sme klásky.


Hej, uraság, uraság,
hej, várjuk az áldomást,
hej, addsza, ne tétovázz,
hej, csrödben a kalász.

Hej, uraság, gazdurunk,
hej, mielttünk kend: úr,
hej, kipedrett bajusszal,
hej, akárcsak egy kandúr.

Hej, gazdánk felesége,
hej, munkánkat lenézte,
hej, gyalázta kaszását,
hej, mi meg a jóságát.

Hej, mit fogunk csinálni,
hej, mindent elvégezve,
hej, rajta bukfencezzünk,
hej, a hegyrl a völgybe.
(közismert Zólyom környéki)

X. Boromissza a szakácsnnk

Olajfa,  zöld olajfa


Oliva, oliva, zelená oliva,
teraz mi je dobre, ke nemám frajera.


Olajfa, olajfa,
zöld ágú olajfa,
bár nincsen szeretm,
mért bánkódnék rajta.

Ha nincsen szeretm,
nem szólnak ellenem,
nincs miért könnyezzen
éj-fekete szemem.

Fekete szemeim,
szép fekete szemem,
esténként a patak
vizében fürdetem.
(közismert liptói dallam, Komjatná)

Nem félt a farkastól


Pri studienky prala plienky,
nebála sa vka,
nebála sa vka.

A ten vk, len tak škb,
len tak poškblka,
len tak poškblka.


Kiskút  mellett
mosva szennyest,
nem félt a farkastól,
nem a félt a farkastól.

A farkas meg körbenyalta
lüdüd, lüddü, lüdüd, lüddü.
(közismert liptói dallam, Komjatná)

Szánt, szánt Janik


Orie Janík tvrdie hôrky
polámal si, polámal si, radi s volky
Celý, celý hradel aj kolieska.
ako e to, ako e to zorie dneska.


Szánt, szánt Janik, kemény a föld,
ökör húzta vas ekéje beléje tört.
Eltört a csoroszlya, tengely, el a kerék
hogy végzi el ma a szántást ez a legény.
(közismert liptói dallam, Komjatná)

Boromissza a szakácsnnk

Tá naša kuchárka rada pije,
ani si lyice neumyje,
poháde lyice do police,
oblýte maice tie lyice.


Haj, a mi szakácsnénk boromissza,
tányérunk, kanalunk sose tiszta.
A rékast lecsapja, le a padra,
cicc, cicc, a kismacska, majd felnyalja.
(közismert liptói dallam, Komjatná)

Mit fogunk csinálni?

Mit fogunk csinálni s tỳma enami?
Mi megyünk do krmi, oni za nami.
Mi parancsolunk, oni vypijú,
mikor kell fizetni, oni sa skrijú.
(dallam: Magasmart /Brehy, gyjt.: Jana Tencerová)

XI. Négy szlovák népdal


Madárrá leszek


Ta dala matka svú
vlastnú dcéru,
delako od seba.
Tak jej hrozila,
by k nej nechodila.


Lányát az anyja 
férjhez úgy adta
távoli országba.

Meghagyta neki,
megparancsolta,
többé ne is lássa.

Én olyat teszek,
madárrá leszek,
otthonomba szállok,

anyám kertjébe,
legközepébe,
fehér liliomra,

ha édesanyám
a liliomról
el akar zavarni,

tudni fogok már,
tudni fogok már
néki válaszolni.
(Zólyom Pónik /Poniky, gyüjt.: Bartók Béla)

Gereblyélt, gereblyélt

Hrabala, hrabala,
málo nahrabala,
od vekého spania
hrable dolámala.


Gereblyélt, gereblyélt
egy keveskét össze,
a nagy buzgóságtól
nyelét  is eltörte.

Gereblyézd, gereblyézd
össze a zöld szénát!
Gereblyézném, hogyne,
ha te lekaszálnád.

Kaszáld le, kaszád le,
hogyha jó kaszás vagy,
ha csak hitvány sarlós
vigyen el a bánat!

Levágtuk, levágtuk
mind a zöld rozskalászt,
de még nem ittuk meg
a boros áldomást.
(Zólyom-Hédel/ Hiade gyjt.: Bartók Béla)

A kikapós lány


Rada pila, rada jedla,
rada tancovala.

Enni, inni, van csak kedved,
eljárni a  bálba’.
Míg táncoltál, míg táncoltál,
maradtam én állva.
Ni, a piros tánccsizmádnak
poros  még a szára!

Ne bokorba, ne bokorba,
megszúrhat tüskéje,
inkább az anyja ágyában
ölelném kedvére.
(Mezköz/Medzibrod, gyjt.:Bartók)

Csip, cip, ciprus ága

Cip, cip cipuruške,
ma, ma, mauruške.
Ej, na kosu, na kosu,
never chlapcu ako psu.


Csip, cip, ciprus ága,
mar, mar, Marcsikája.
Kapj kaszára, kaszára,
vedd a legényt kutyába,
ne hallgass a szavára!
(Zólyom Pónik /Poniky, gyüjt.: Bartók Béla)

XII. Tarka kígyót s gyíkot mellé


A megétetett  testvér


Jedna sestra brata mala,
rada by sa vydávala.

Ke sa ty chceš vydávati,
musíš brata otráviti.


Egy nvérnek volt egy bátyja,
férjre vágyott, házasságra.

Hogyha férjhez akarsz menni,
bátyádat meg kell mérgezni.

Menj, s kint a zöld csalitosban,
fogj egy tarka kígyót gyorsan!

Tarka kígyót s gyíkot mellé,
s fz bellük jó leveskét.

Ahogy egy tányérral evett,
fél arca elfehéredett.

Másik tányérral is szedett,
teljesen elfehéredett.

Hozzál egy kis bort, nvérem,
hadd vidítsam fel a szívem.

Mikorra a borral megtért,
bátyja elengedte lelkét.

Rózsám, immár tiéd vagyok,
bátyám  megmérgeztem, halott.

Ki a bátyját megmérgezi,
férjével is megteheti.
(Zólyomternye / Tnie)

Fosztogat a török


(Bojovali Turci,
po pod ierne hory
zvolenskej rychtary
dve deti zajali.)


Fosztogat a török
Zólyom kvárában.
Fosztogat a török
Zólyom kvárában.
Senkit sem találnak,
csak egy szolgalegényt.
Senkit sem találnak,
csak egy szolgalegényt.

Mondd csak, szolgalegény,
urad, úrnd hol van?
Mondd csak, szolgalegény,
urad, úrnd hol van?

Nem szabad mondanom,
mert gazdám megcsapat.
Nem szabad mondanom,
mert gazdám megcsapat.

Kulcs a küszöb alatt,
ruhák oltár mögött,
a toronyszobába,
az uram felszökött.

Az els lövésre
toronytet dlt le.

Második lövésre
uraság halott lett.

Harmadik lövésre
úrnt elhajtották.

Amikor hajtották
s hegyek közé tértek,
a szétltt várfalra
sírva visszanézett.

Falaim, falaim,
szomorú kfalak,

hol a kmívesek,
akik fölfalaztak?

Akik falat raktak,
már mind, mind meghaltak.

Az urat leltték,
az úrnt elvitték.
(dallam: Zólyom-Hédel/ Hiade gyjt.: Bartók Béla)

XIII. Földnek adom én testemet


Igaz nevemen megnevez


 Já dole líhám,
svoje kosi skladám,
Pánu Bohu dušu dávám.
Já sa ehnám s páima prstí,
Svatý Ján ma krsí,
menom ma menuje,
od zlého ma varuje.
Varuje ma aelová do póv noci,
Paenka Márija ot póv noci...

Én lefekszem,
földnek adom én testemet,
istenemnek lelkemet.
Öt ujjammal keresztet vetek,
Szent János Keresztel engem,
igaz nevemen megnevez,
minden rossztól megvédelmez.
rizzetek, angyalok, éjfélig,
Szz Mária virradatig.
Ha pedig rossz álmot látok,
ébresszél fel, ó, Istenem,
igaz utat rendelj nekem.
A te utad szent és tiszta,
rajt’ áldásnak nincsen híja,
vezet rajta Szz Mária,
kinek Jézus a szent fia.
megáldotta anyját keresztjével,
ahogy én is, imádkozva e bnös kézzel.
Az Atya, Fiú és Szentlélek Isten nevében.
Ámen.
(Dabas-Sári, gyjt.:Zsilák Mária)
Összid: 74,33
----------------------------------------------
Tölgyfa-testvér
Brat dub
Szlovák népköltészet Varga Imre mfordításában
Slovenská udová poézia v preklade Imre Varga

Közremködk:
Orbán Johanna, Paár Julianna, Tímár Sára (ének), Bodnár Péter (basszusgitár), Cserta Balázs (tilinkó, klarinét, szaxofon, dvojnica, tárogató), Csörsz Rumen István (lant, koboz, gitár,doromb)
Seb Ferenc Kossuth-díjas, a Nemzet Mvésze ajánlásával
Stúdió: Bodnár Péter
Grafika: Andorka Tímea
Nyomda: HTSART
Szvorák Katalin 35. önálló kiadványa (2018)

Utols frissts ( 2018. prilis 15. )