A Pilisben lakó Szvorák, mint a nógrádi-gömöri hegyek pásztorainak és dombokon szántó parasztjainak ivadéka, eddig lehangolt depresszióval autózott az alföldi tanyavilágban, mígnem az Eperfás Tanyán, Mórahalom mellett február kietlenül hideg zordságában a tanyavilág kitárulkozó világát, melegségét meg nem érezte. Hatalmas síksági túrák, parlagon heverő földek, fehérfenekű őzek, lusta fácánok és nagyon szeretetre méltó emberek átalakították  Kati elzárkózó hegyi éghajlatát, bár a barangolások önfeledt harmóniájában a nem létező délibáb a kanyargó Ipolyt és a Gömöri Érchegységet tükrözte lelkében.