Sólyom László köztársasági elnök üzenete
Szvorák Katalin 25. önálló albumának bemutatójára
Budapest, 2009. május 22.
Szvorák Katalin már a harmadik lemezre énekli a magyar katolikus népénekeket. Mindnyájunkat meglephet ennek a kincsnek áradó bősége. Hiszen ismeretesek a szakrális néprajz klasszikus művei, Bálint Sándor ünnepi kalendáriumától Erdélyi Zsuzsanna úttörő gyűjtéséig, amely a népi imádságok csodálatos tárháza. Most azonban az írott anyagon túl meg is szólal számunkra az énekelt imádságoknak egy olyan világa, amely eddig sokaknak ismeretlen volt. Más ez, mint a közismert, a napi gyakorlatban használatos népénekek, noha a forrás - a Cantus Catholici, vagy a Kájoni kódex – sokszor közös. A Szvorák Katalin által énekelt imádságokban – s az ő művészetének köszönhetően – az a világ és hang szólal meg, amelyben az imádság a mindennapi élet része volt. Amikor a falusi asszony, s nemcsak öregasszony, munka közben, vagy útközben is, teljes természetességgel szenténeket énekelt, saját magának, mert így volt jó. Azután itt vannak az alkalomhoz, ezúttal a napszakokhoz kötött énekek. Ezek éppúgy a világ teljességét fejezték ki. Hallhatjuk, amint a szent szöveget népdal dallamára énekelték. Hallhatjuk az ismerős himnuszok dallamát is. A népdal és egyházi ének kölcsönösségét ez a lemez az egyházi énekeken mutatja be. Az ismert aratási ének – befejeztük az aratást, az aratást …– azonban annak a példája, amikor a húsvéti alleluja dallama változik népdallá.
Szvorák Katalin megnyitja előttünk az utat kultúránk egy olyan rétegébe, amelyből ugyan ma is táplálkozunk, de amelyet ebben a formájában már kevesen élhettek át. A művészi élmény mindig olyan ajándék, amely magunk fölé emel. Itt ez az élmény, mivel szent énekek hangzanak el, kétszeresen is igaz. Köszönettel tartozunk érte.
Sólyom László
Eminenciás Bíboros Úr!
Kedves Kati!
Mélyen tisztelt Képviselő úr – kedves Megjelentek!
Harmincnégy évvel halála után Isten Szolgája, Mindszenty József tanúságtétele, szinte dörömböl a lelkünk kapuján, mondta a minap Erdő Péter bíboros atya Esztergomban a Mindszenty emlékmise homiliájában.
Dörömböl és mégis milyen kevesen halljuk és értjük az atyai szót! Így volt ez tegnap, így van ez ma is, és minden bizonnyal így lesz ez holnap is.
A szót mégis mondani kell. A jóhírt tovább kell adni. Apának, anyának, költőnek, papnak, prófétának egyaránt. Aki hallgat – öngyilkos.
Szívből örülünk annak, hogy Katink és társai nemcsak ma, de tegnap, sőt már tegnapelőtt is, Kárpát-medence szerte, énekelve imádkozták, mondták, közvetítették az Isten népére bízott, soknyelvű, egyetlen üzenetet.
Köszönjük, hogy ő is azok közé tartozik, aki felismerte az idők jelét: következetesen felvállalni a hivatást, testben, lélekben és szellemiségben. Énekelve, életjelt adni önmagunkról önmagunknak és a hozzánk rendelt útitársaknak.
Az ő tanúságtétele is dörömböl lelkünk ajtaján. Halljuk? Értjük? Akarjuk érteni általa a Teremtő üzenetét?
Kívánom, adjon az Úr a hallgatóknak halló fület és készséges szívet felfogni és befogadni az Üzenetet. A hirdetőnek adjon továbbra is készséget, bátorságot és szent konokságot vállalni a tanúságtevés küldetését.
Akinek szeme és füle van, hallva hallhatja, és látva láthatja, hogy az érték izmus-álló. A búza-sors életet ad. Kultúrában, kalászban és kenyérben. A pelyvát elviszi a szél.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
Gábor Bertalan szepsi esperes-plébános
Budapest – 2009. V. 22.
Szvorák Kati énekével űzi el a válságot
A nap megszentelése. Ez a címe Szvorák Katalin népdalénekes huszonötödik önálló lemezének, amely egy trilógia utolsó darabja. A himnuszok, zsoltárok, énekek és imák május 22-én este koncerten is felcsendülnek a budapesti Angolkisasszonyok templomában.
„Az énekek szellemi és művészi élményt nyújtanak nemcsak azoknak, akik templomokból már jól ismerik őket, hanem az ihletett, újszerű tolmácsolásnak köszönhetően azoknak is, akik e dallamokat még soha nem hallották. Az európai szellemiség, kereszténység és magyar hagyományok ezen kiemelkedő alkotásai járuljanak hozzá egymás jobb megismeréséhez és legyen összekötő erő minden hívő és nem hívő, művészetek iránt érdeklődő ember között” – írja a lemez ajánlójában Szájer József európai parlamenti képviselő, aki azért is állt Szvorák Katalin mellé, mert az ő művészete hidat képez az egymással gyakran viaskodó közép-európai népek között.
– A huszonötödik albummal lezár egy korszakot? – kérdeztük Szvorák Katalintól.
– Vehetjük így is. Harminchárom évet töltöttem el a pályán, ez idő alatt huszonöt lemezem jelent meg. Ezen olykor én is csodálkozom, hiszen soha nem volt könnyű megteremteni a kiadás feltételeit.
– A nap megszentelése egy trilógia záróköve…
– Az Éneklő Egyház sorozat ötlete Szájer Józseftől származik. A három lemez anyagát a Római Katolikus Népénektárból válogattam. Eleinte magam sem gondoltam, hogy ennyire gazdag kincsestárba léptem be. Elsőként a jeles napok dalaiból kötöttem csokrot, aztán Szűz Mária és a magyar szentek énekei következtek, végül pedig himnuszokból, zsoltárokból és imákból született összeállítás.
– Holt talált rá ezekre?
– A nyolcvanas évek közepén egy templomi koncert után kaptam Győrszentivánban a közel 1500 oldalas Éneklő Egyház című könyvet az alábbi ajánlással: „Szvorák Kati lelkének gazdagítására, ének-prófétai hivatásának segítésére, igaz szeretettel Ciprián bencés atya”. Ez a könyv, melynek alapja a Római Katolikus Népénektár azóta is a „bibliám”, sokat merítettem belőle a trilógia készítésekor.
– Mi volt a legfőbb szempont a válogatásnál?
– Igyekeztem olyan korabeli énekekre fókuszálni, melyeket ritkábban énekelnek templomban. Tehát egyfajta újrafelfedezésről, még inkább értékmentésről van szó. A régi dallamok zeneileg is megújultak, ebben nagyszerű zenészek siettek a segítségemre: Pejtsik Péter (cselló), Gombai Tamás (hegedű) és Andrejszki Judit (csembaló, orgona, ének). Négy varázslatos hangszer szólal meg, s ezzel teljesült a vágyam, miután magam is így képzeltem el a hangzást.
– Tudna még további lemezeket összeállítani a témában?
– Minden bizonnyal. De nem lenne szerencsés, ha bármi is a minőség rovására történne. A dallamon túl a mondanivaló is nagyon fontos. Az, hogy a katolikus hagyomány legszebb énekei a mai ember számára is közvetítsenek üzeneteket. Említhetném például Szent Ambrus esti himnuszát vagy a zsoltárátköltéseket.
– Ezek is elhangzanak majd a lemezbemutató koncertjén?
– Igen. Nagyon szeretek közönség előtt énekelni, szabadabbnak érzem magam, mint egy zárt stúdióban. Templomban fellépni pedig ünnepi alkalom. Újabban sok ilyen élményben van részem. Legutóbb a felvidéki Losonc templomában mutattam be az új albumomat. Szülőföldemre visszatérni mindig határtalan öröm számomra, hiszen szüleimmel is találkozhatom. Bár nincsenek már az élők sorában, mégis úgy éreztem, hogy a koncertemen velem voltak.
– Büszkék önre a szülőföldjén?
– Nagyon. Lelkileg fontos nekik, hogy hazajárjak. És persze nekem is. Elég magamba szívni a felvidéki levegőt… Feltöltődöm újabb és újabb energiákkal, s még nagyobb lendülettel folytatom tovább az előadói utamat. Sokszor tapasztalom, hogy a daloknak erejük van. Szeretetet sugároznak. Némelyik dalban az én esendő létem is benne van, ha ezeket éneklem, magam is beleborzongok.
– Milyen tervei vannak?
– Jó lenne minél több előadást tartani korábbi, a közép-európai népek jeles ünnepeit feldolgozó lemezsorozatomból. Jelen helyzetben nagy szükségünk van a lelki válság ellensúlyozására, és ezek a dalpárhuzamok erre igazán alkalmasak.
– És készül a huszonhatodik lemez is?
– Sajnos, azt be kell látnom, hogy szponzor hiányában minden évben nem tudok kiadni újabb albumot. Viszont van egy dédelgetett álmom: 1997-ben Illés Lajossal készítettem az Álomföldön című kiadványt, melyen megzenésített gyerekverseket énekeltem. Mivel ez csak kazettán jelent meg, szeretném a dalokat felújítani és cd-n megjelentetni.
Borzák Tibor (Szabad Föld, 2009 május.22.)
Részletek a közönség leveleiből:
Tisztelt Művésznő, Kedves Katika!
Kérem, nézze el nekem a felemásra sikerült megszólítást, de akit sajátjának érez az ember, azza nehéz hivatalosnak lenni. Mindenek előtt köszönöm a csodálatos péntek esti hangversenyt, az egyedül és közösen előadott dalokat, az énekelt imákat. Magát hallgatva az az érzésem támadt, mintha együtt énekelnének a teremben mindazok, akiket valaha hallottam, a Maga éneke a lelkemben is dalra késztette az ott szunnyadó melódiákat. Arra is rá kellett jönnöm, hogy a néha túlságosan is jámbornak tűnő énekekben - ha ilyenformán hallgatja az ember . hatalmas drámai erő feszül. Őszinte szívvel kívánok Magának - magunknak még nagyon sok ilyen estét. Isten áldja érte, Kedves Katika!
Kedves Katalin!
Köszönjük a tegnapi csodálatos estét, ami több volt, mint koncert: szakrális élmény….
Kedves Kati!
Az én napomat valóban megszentelte a mai koncert. Köszönöm!
A legjobban az Úr angyala (üdvözlete) és az Immár a nap leáldozott imák tetszettek. Miképpen lehet ezeket olyan átéléssel énekelni, hogy közben nem fakad sírva? Bezzeg én sirva fakadtam...
Köszönöm a meghívót, sokszor üdvözli a mellékelt virtuális virággal…..
Kedves Kati!
Ebben a mai, színeit és spirituális tartalmát (reményeink szerint) talán inkább csak elrejtő, mint elvesztő világunkban egy gyönyörű üzenetet jelenít meg gyönyörűen, amire nagyon-nagyon vágyunk. Énekével, lemezein (sőt azok borítóján, kísérő füzetében) azt a hitet erősíti bennünk, hogy lehet máshogyan, szebben is élni, mint amit ezernyi ránk zúduló kép, hang, gesztus üzen…
Mádl Ferenc és Mádl Dalma