Lassan csillapodik az árhullám és Szvorák Katalin szerencsésen túlélte a gratuláció-özönt, jöhet a pozitív hullámvölgy!

Sok százan telefonáltak, sms-eztek, üzentek a facebook-on keresztül, melyet három nap alatt több, mint 21.000 ember nézett meg. Volt, aki táviratozott, volt aki kézzel írott levelet küldött, verseket is írtak, de érkezett virágcsokor is.

Szvorák Katalin számos levelet megkönnyezett, így a következõ anonimmá alakított feladó sorait is: „...Gratulálni szeretnék Kossuth-díjához! Szeretném, ha tudná, mennyire örülök kitüntetésének, és hogy munkásságának ily módon történõ megbecsülése többet jelent nekem ünnepi pillanatnál. A díjak, elismerések azt mutatják, milyen egy közösség önképe, kvalitásérzéke. Érje majd bármi kritika is korunkat, az Ön teljesítményének fel- és elismerése mégis csak azt jelzi, jól állunk! Vagy másképp: sokkal, de sokkal jobban állunk, mint olykor (el)hisszük.
Kedves Katalin, engedje meg nekem, hogy ezen önzõ megfontolásból is osztozzam örömében. Büszke vagyok, hogy ismerhetem...”

Szvorák Katalin: Értékmentés közben értékké nemesedünk
- elsõ gondolatok a friss Kossuth-díj kapcsán -

A hír hallatán álmatlan éjszakák köszöntek rám és érzéseim megfogalmazása keserves próbálkozásokba torkollott, mert nem vagyok a szavak embere, csak az elénekelt szavaké, mely mögött ott van teljes lelkiségünk, magyarságunk.
A pár éve kapott alternatív Kossuth-díjat könnyebben fogadtam, mert életutam, a pályám, a mindenkori kisebbség, a vox humána megszólaltatójaként is alternatív volt.

Nekem a rivaldát, felhajtást elkerülõt, a csöndes alkotót a mostani Kossuth-díj valóban nagyon meglepte. Váratlan kedves ajándék a Sorstól, de a nem várt ajándék mindig jobban esik az embernek, viszont nehéz teher is egyben, mert felelõsséggel jár: felelõsséggel népem, nemzetem, szülõföldem iránt, amibõl vétettem, ahonnan a dalolás örömét, megtartó erejét, érzékenységét kaptam, felvidékiként a mindenkori kisebbségekkel való szolidaritást, kiknek lelkülete népdalaikon keresztül felcsendül közép-európás lemez-sorozatomon eredeti nyelveken, de a hitet is, mely nélkül lelkem üresen visszhangozná dalainkat. Ezért is
dicsérhettem a Teremtõt hét történelmi egyház énekeivel.

A népembõl vétettem, egy apró felvidéki falu volt gyermekkorom színtere és talán ezért olyan fontos számomra a vidék, a falu. Nem véletlen, hogy pályám során szájról-szájra terjedek és a vidéki kis közösségek szeretete ad erõt és bizakodást.
Ez a díj egyben a népdal létjogosultságának, fontosságának elismerése, sikere is. Boldogsággal tölt el az a tudat, hogy több százéves népi kultúránk, a népdal átörökítésének egyik fontos láncszeme lehetek, aki a tanításon keresztül is továbbélteti ezeréves kultúránkat.

Ez a díj ajándék- elismerés a határon túli magyarságnak, és a szûkebb pátriámnak, felvidéki testvéreimnek.
A díj annak a múltbéli népi kultúrának is szól, amibõl a mai ember oly sokat tudna meríteni, erkölcsileg erõsödni, lelkileg gazdagodni, gyógyulni. S ami nekem oly sokat adott életem során érzelmileg erõsítette a nemzetemhez való tartozást itt a Kárpát-medencében, mert Kodály szerint: „Magyarnak születni ma már nem lehet. Azt mindenkinek magának kell megszereznie,” hiszen egy nép, egy nemzet is addig él, amíg gyökereit táplálja. A fa is kiszárad, ha elvágják gyökereit.
Ebbõl a tiszta forrásból mindig újult erõt kapunk, emberséget, önismeretet. Ahol felcsendül az ének, ott megszelídül a lélek! Ott harmónia terem. S talán semmi sem tudja úgy egybefûzni, egybeforrasztani az embereket, mint a dal, az ének, a legtermészetesebb, legõsibb hangszerünk, az énekhang által megszólaltatva.

Azáltal, hogy a ránk bízott kincseinket õrizzük és továbbadjuk, a mi nemzedékünk is értékmentés közben értékké nemesedik, bár egyre jobban féltem kultúránk sorsát.

Életünk egy ajándék a Teremtõnktõl, egy lehetõség, egy nagy utazás, egy hatalmas misztikum, melyben hol felemelkedünk, hol elbukunk, hol elesünk, hol talpra állunk. A díj odaítélése után továbbra is tisztán látom az élet esendõségét, az emberi élet törékenységét és a 103. zsoltár szerint tudatosítom, hogy valóban mily parányi porszem vagyunk a világmindenségben.

„Az ember napjai olyanok, mint a fû,
úgy virágzik, mint a mezõ virága:
átmegy rajta a szél, és nincsen többé,
és nem ismeri õt többé a helye sem.”

A díjátadásról:
DUNA TV. Március 15-én, 21:40 Kultikon Különkiadás - Kossuth-díjak átadása

„Der Mariankäfer”

Március idusától újabb Szvorák lemez tölthetõ le ingyen, méghozzá az Ispiláng - Ich spiele ein, melyen Közép-európa gyermekdalai hallhatók. (Hungaroton 2001 HCD 18250, C, MC) (Már elérhetõ a letöltésekben: http://www.szvorakkatalin.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=55&Itemid=83)

„Ha gyermekkorban megismerhetjük s megismerjük, megszeretjük egymás énekeit,ha gyönyörködni tudunk, ha fölfigyelünk a különbözõségek szépségére, ha õszintén elámulunk nemcsak a dallamokból kihallható áthallásokon, ha derülni tudunk azon, hogy a Duna- medence majdnem minden nemzetiségû gyermeke szinte szó szerint ugyanazzal a verssel hívogatja elõ a házából - természetesen a maga anyanyelvén - a csigabigát, vagy biztatja röpülésre a katicabogarat ( Erdélyben egyébként máriskó bogárnak mondjuk, mint ahogyan a szászok is mariankäfernek nevezték és próbálták jobb belátásra bírni a kézfejen, vagy tenyérben ügyetlenkedõ pöttyös bogárkát ), de sorolhatnók az itt élõ románok, a szlávok, cigányok, zsidók bölcsõ- és gyermekdalaiknak, versikéiknek, mondókáiknak, kiszámolóiknak szinte egy tõrõl valóságát, ha mindezzel a gazdagsággal mondhatnók közös kinccsel közelebbi ismeretségbe kerülnek gyermekeink, unokáink, akkor talán meg lesz a remény arra, hogy felnõtt korukban nem esnek egymás torkának, hanem megférnek egymással, mint erdeinkben a terebélyes bükkel a szíjas gyertyán, a mindig reszketõ nyárfa az örökösön egyenruhában feszítõ fenyõkre föl-föl pillogó szûzies nyír, s a tisztások szélén harmatot õrizgetõ mogyoróbokor; a susogásuk is más és más, a vihart sem egyformán szokták megsínyleni, de jaj, ha egyet is kivágnak, kinyûnek-tépnek közülük, mert akkor még a föld, a talaj összetétele is megváltozik...”
Kányádi Sándor

Néhány „HOLNAPI” jelenés

Március 22. Ringató-lemez, stúdiófelvétel

Csevej – beszélget Kellár F. János Immánuel, cseveg és énekel: Szvorák Katalin, (március 26. Pestmegyei Könyvtár, Szentendre, 19 óra)

Tavaszi zsongás a Szvorák Vokállal (Táncháztalálkozó, március 30. 18 óra)

I. Kárpát-medencei versmondó verseny a Mária Rádióval

Quo vadis, Domine?
Istenkeresõ ifjak, istenes versek, hitet, lelket erõsítõ találkozások az országos döntõn
Az országos döntõre április 6-án délelõtt 10 órai kezdettel kerül sor a Budapesti Fasori Evangélikus Gimnáziumban
Hagyományteremtõ szándékkal a Hit évéhez kapcsolódóan hirdette meg Quo vadis, Domine? címmel az I. Kárpát-medencei versmondó versenyét a Mária Rádió. A háromfordulós, felmenõ rendszerû szavalóverseny sok-sok intézményt, pedagógust, több száz középiskolás tanulót lelkesített fel.
A verseny vagy inkább találkozó célja, hogy az istenes versek személyes megszólaltatásával középpontba állítsák a hit erejét, és a versenyre való felkészüléssel lehetõséget teremtsenek az istenkeresõ ifjaknak a mûvészetben való csöndes elmélyülésre.
Az ország öt helyszínén és a Délvidéken megtartott regionális középdöntõkbõl 48 fõ jutott be az országos döntõbe.
A versmondók részére a zsûri kiváló szakemberei Bényi Ildikó MTVA mûsorvezetõje, Dúl Géza a Mária Rádió mûsorigazgatója, Németh Miklós Attila az MTI fõszerkesztõje, Soósné Dr. Veres Rózsa irodalomtörténész, Wiegmann Alfréd rendezõ, versszínházi alelnök adnak értékelést és minõsítést.

A döntõre mindenkit szeretettel várunk.
A gálamûsorban fellép Szvorák Katalin népdalénekes és Sinkovits Vitay András színmûvész.

Április 6. 19 óra, AMATILD Lemezbemutató koncert, közremûködés az egyik számban
Pinceszínház (Bp. IX. ker. Török Pál u. 3.) Jegyár elõvételben: 2000 Ft, a helyszínen: 2500 Ft.
Május 3. Galán Géza Emlékmûsor, Révkomárom
Május 8. Mesterek és tanítványok koncertsorozat:
Szvorák Katalin és Tímár Sára (és zenekara) koncertje - Hagyományok Háza
Augusztus 24. Losonc, szólókoncert, Hotel Redut nagyterme (zártkörû)
Október 11. péntek 17 óra APC Mûvelõdési Ház - szólókoncert