… pünkösdre jelenik meg az ezeroldalas Kottás harangszó, amelynek szülőatyja Gábor Bertalan, Szepsi városának esperesplébánosa. Az énekeskönyvnek én lettem a kiadója, és a Kassai Egyházmegye 200 éves évfordulójára jelenik meg. Ezzel a kötettel is adózom felföldi gyökereimnek, hiszen az énekeskönyv kuriózuma, hogy a hívek saját környezetében fellelhető, csak ott énekelt népénekeit is tartalmazza. Boldogsággal tölt el, hogy a felföldi magyarok nemsokára ebből a könyvből énekelhetik évszázados énekeinket a templomokban.
(Magyar Nemzet. 2007.06.01.)

 … A művésznő bemutatta a saját kiadásában rövidesen megjelenő Kottás Harangszó című ima- és énekeskönyvet is, amely a hivatalos egyházi énekek mellett, Rebres Péter nagykaposi és Munyík István csicseri kántorok gyűjtése folytán csokorba kötötte a Felvidék néhány sajátos helyi jellegű egyházi énekét is…
(Szlovákia keleti régiója is képviseltette magát az I. Nádszegi Katolikus Napon június 4.)

   „Énekeljünk, a könnyek között is, mert aki szépen énekel, kétszer imádkozik. Évtizedek múltán énekeskönyvünk van. Hihetetlen, mert az énekfák és bölcsőik a végekbe szorultak, ahol az ember ösztönösen csendesebben énekel. Halkabban...“ olvasható a kassai püspöki helynök bevezető soraiban. A Kottás Harangszó című énekeskönyv a maga terjedelmével és áttekinthetőségével talán a magyar nyelvterület egyik legteljesebb kiadványa elsősorban azért, mert a Felföld helyi jellegű népénekeit is tartalmazza az Éneklő Egyház, a Hozsánna és a Szent vagy Uram ismert énekei mellett. Nem véletlenek Dr. Gábor Bertalan szepsi esperes-plébánosának útravaló zárósorai: „.... Ezáltal a mi nemzedékünk is értékőrző lett. Az értékmentés közben maga is értékké nemesedett.”

Szvorák Katalin, Kodály -, és Liszt díjas népdalénekesnő 2007. július 3-án a dunaszerdahelyi római katolikus templomban Kiss Róbert esperes plébános jóvoltából, dr. Herdics György c. apát-kanonok, plébános a Remény főszerkesztője meghívására lemez és könyvbemutatót tartott. ..a művésznő magánkiadásában Kottás Harangszó néven a napokban megjelentetett. Csak azt veszítjük el, amiről önként mondunk le. A kisebbségi létnek vannak mások számára értéktelennek tűnő dolgai. A sajátos ízek, a helyi szokások és hagyományok értékéről nehéz mások előtt meggyőzően érvelni, mert nem értik, hogy az otthon főztje, levegője, illata még akkor is becses, ha miattuk a kívülállók esetleg orrukat is fintorgatják.
(Gábor Bertalan / Spesnet 2007. July 04. Csak azt veszítjük el, amiről önként mondunk le)