Októberi számadás

Riportok, beharangozások, emlegetések, rádió és tévé jelenések, fotóalbum stb... többek közt egy szabadkai interjú és Käfer István Tölgyfa-testvér
lemezbemutatóján elhangzott beszéde:

https://www.magyarszo.rs/hu/3802/mellekletek_kilato/190863/Amikor-dalolok-szabadon-sz%C3%A1rnyalhatok%E2%80%9D.htm

https://szekelyhon.ro/aktualis/akikre-gyermekeinket-bizzuk-n-a-pedagogusok-vilagnapjat-unnepeltek

https://www.katolikusradio.hu/archivum.php?firstaudioid=9&mev=2018&mho=10&mnap=25&mora=09&mperc=04

http://hu.rimavskasobota.sk/?id_menu=0&module_action__49562__id_ci=180353#m_49562

https://muzsa.sk/zene/kezdodnek-a-xvi-gyory-dezso-kulturalis-napok

http://www.gomorilap.sk/event/szvorak-katalin-es-kudlik-julia-eloadoestje-rimaszombatban/

http://szentendre.hu/parbeszed-a-kolteszet-es-a-zene-nyelven/

https://www.youtube.com/watch?v=FHYqdntcgmI&fbclid=IwAR1CD6reCEZLiEKBicXV4kIOHrZH7UjbpfwhVnhFkBavfpSA-Et-bhN9_68

https://felvidek.ma/2018/09/pogany-erzsebet-es-kolar-peter-munkassaga-matol-az-aranykonyvben/

https://www.youtube.com/watch?v=1fL-K1QvqQw

http://www.magyarkurir.hu/hirek/bartok-bela-koponyegebol-szlovak-nepdalok-szvorak-katalin-eloadasaban

https://www.youtube.com/watch?time_continue=32&v=1fL-K1QvqQw

szózat: https://www.youtube.com/watch?v=RRqZaqCOPyw

borlovagok: https://www.veol.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/borlovagokat-avattak-mihaly-napjan-balatonkenesen-2479253/

BEHARANGOZÓ (október 6. Magyar Szó - Vajdaság)- részlet:

"Amikor dalolok, szabadon szárnyalhatok"

(Szabadkai beszélgetés Szvorák Katalinnal, a Kossuth- és Európai Polgár-díjas énekmûvésszel)

-- Kincs van a torkában –suttogta mögöttem könnytõl bepárásodott szemmel egy nõ Szvorák Katalin szabadkai fellépésén, s miközben a gyönyörû népdalt hallgattuk, bevallom, nekem is megindultak a könnyeim.  

A felvidéki származású, kivételes tehetségû Szvorák Katalin Kossuth- és Liszt-díjas  -- sõt, a közelmúlt óta  Európai Polgár díjas – népdalénekesnõt nem kell külön bemutatni olvasóinknak.  Ami engem külön is mindig csodálattal tölt el, hogy olyan természetességgel énekel a színpadon örömrõl, bánatról, az élet apró és nagy dolgairól, ahogyan azt valaha az asszonyok tették mindennapi tevékenységük közben, a pihenés perceiben, a gyermekük, unokájuk ágya fölé hajolva, szüretkor, lakodalmakban, temetéseken, vagy épp a templomban. A szerelem/szeretet érzése, a bú, fájdalom és az áhítat hozták felszínre lelkükbõl ezeket a dalokat.

Bevallom, 2015 óta legalább százszor meghallgattam a Keresem a szót... címû számot, amelyet Szörényi Leventével és a Tárkány Mûvekkel ad elõ. Ez arról a lemezérõl van, amelyen újragondolt Szörényi-Bródy számok találhatók. Ön hogyan találta meg a szót, a hangot, amely ott rejtõzött a lelkében és a torkában?

-- Bevallom nagyon gátlásos gyerek voltam, igencsak nehezen találtam meg , sõt az énekhangomat is meg kellett szoknom, majd elfogadnom. Számomra  furcsa volt, amikor énekelnem kellett, hiszen nekem az éneklés annyira intim dolog volt, csak magamnak szántam, nem pedig a közönségnek. Három évesen kellett volna Pincen, a kultúrház avatóünnepségén elõször fellépnem, ám sírva mentem le a színpadról, mert nem voltam hajlandó a megtanult dalt elénekelni a közönségnek. Sokáig elkísért ez a negatív élmény. Még mindig úgy érzem, ahogyan akkor, hogy az asszonyok maguknak énekeltek, -- most már azt is tudom: magukat gyógyították a népdalokkal. Persze az elõadómûvész a közönséget is gyógyítja, mert ahol elhangzik egy dal, ott harmónia terem, ott közösség alakul ki, lélektõl-lélekig hat az ének ereje.

A falujukban természetes volt az éneklés?

-- Pinc inkább nótás kedvû falu volt, gazdagabb parasztemberek éltek ott, és inkább a nótát kedvelték. Nagyapám is sokat nótázott, nagyanyám a falusi népszínmûvekben primadonnáskodott. Édesanyámnak is kedves, kellemes hangja volt, papám autodidakta módon tanult meg hegedülni. Pinc, állítólag a pintyõke madárról kapta a nevét, talán nem véletlen, hogy szinte mindenki énekelt. Engem ez a természetes közeg szocializált. A Felvidéken két alkalommal – 1976-ban és 78-ban --  megnyertem a Tavaszi szél vizet áraszt... népdalversenyt, és Ág Tibor biztatására elkezdtem népdalokat gyûjteni. Ekkor 16 éves voltam. Arra ösztönzött, ne csak moldvai dalokat énekeljek, hiszen a saját környezetemben is gyönyörû dalok teremnek, menjek el néhány adatközlõhöz. Az akkor például Motyovszki Teréz néninél lejegyzett dalok közül a most megjelent Hazagondolás lemezen néhány szerepel is. Nagyon jó volt ezekkel az emberekkel személyesen találkozni, mert emberi sorsokat is megismerhettem. Egészen máshogy énekli azokat a dalokat az elõadó, amelyeket arcokhoz, sorsokhoz köthetek. Néptáncoltam a Palóc táncegyüttesben, és ott, akkor éreztem rá igazán a népzenének az erejére. Fellépések alkalmával sokszor, amikor át kellett öltözniük a táncosoknak, engem kitessékeltek a színpadra, hogy énekeljek közben. persze, nekem is át kellett öltöznöm, voltak nehéz helyzetek, de megoldottam. Szerettem mindkettõt: a táncot és az éneket is.

Budapestre kerülté egyetemre, abban az idõben, amikor a táncházmozgalom már virágzott.

Egy felvidéki, palóc lánynak nagyon nehéz volt megszokni a fõvárost. Pesten minden nagyon idegen volt, az egyetemen alig mertem megszólalni, mert megmosolyogták a palóc tájszólásomat. Jött a Röpülj páva... "Határon túli magyar vagyok, hogyan nevezhetnék be?" – aggodalmaskodtam. "Nevezz be, és majd meglátjuk" – válaszolták

És megnyerte.. 1981-ben történt ez.

-- Az akkor óriási dolog volt a számomra, mert ezáltal hivatásos népdalénekes lehettem, és hozzátartozik a történethez, hogy még ezt megelõzõen, 1980-ban elnyertem a Népmûvészet Ifjú Mestere címet. Ezt csehszlovák állampolgárként könnyek közt vettem át a budapesti Parlamentben.

Azóta a népzene az élete.

-- Igen, annak ellenére, hogy megzenésített verseket is énekelek, megrockoperákban is szerepeltem, valamint Illés Lajos, Szörényi Levente dalokat rögzítettem lemezre, de énekeltem duettet Bobby Mc Ferrinnel is.

Rendkívül sokoldalú mûvész, ezt bizonyítja a Kudlik Júliával való együttes munka is... Mindig a határokat feszegeti, miközben mindig  a népdal talaján marad.

-- Egy hihetetlen tárház ez, a népdalokban mindenre  találsz választ, magyarázatot. Saját magad számára  is megtalálod azokat a bölcs gondolatokat,a melyek gyógyítanak, útbaigazítanak, amire épp akkor a lelkednek szüksége van. Nem véletlenül énekelhetõ végig az ember életének minden mozzanata a születéstõl a halálig.

Lemezein minden nagy életfordulóra találunk dalokat.

-- Nyolc lemezbõl álló sorozatot készítettem a Hungarotonnál Közép-Európa népeinek közös dallamkincsébõl. Természetesen eredeti nyelveken szólaltattam meg a népdalokat. Mindig is izgatott, hogy mi az, amiben közösek vagyunk a szomszéd népekkel. A szlovákokkal hihetetlenül sok közös kapcsolódási pont van. Egy a történelmünk, ezt be kell látni. Ezt õk is tudják, de nem árt tudatosítani. Varga Imre mûfordító a szlovák népköltészetbõl ültetett át verseket, ebbõl született  ez évben a  szerzõi kiadásban megjelent Tölgyfa-testvér lemezem.  Csak a nyelv más, de az érzések, a mondanivaló nagyon-nagyon azonos. Hiába, ez már csak  így van a szomszédokkal. Most egy fellépésem volt  itt, a szomszédban, kicsit délebbre, ahol hat nyelven énekeltem, a dallamot szinte alig váltottam, csak a nyelvet. Ez is példázza, hogy ebben a régióban is mennyi közös dolog van, ami összeköt bennünket.

Az együttélés hatása.

-- Egy népnek a saját zenéje mutatja meg  a legjobban a mentalitását. Ha meg akarok ismerni egy nemzetet, a népdalain keresztül  vezet a leg mélyebb út a lelkületükhöz. Készítettem ökumenikus lemezt is. A Teremtés dicsérete lemezemen zsidó, római katolikus, görögkatolikus, református, evangélikus, unitárius és baptista énekek csendülnek fel, és a több száz éves dallamok szárnyán elénk tárul az a romlatlan teremtett világ, ami mára már csak álom. A természet, az állat és növényvilág tényleg tudja belülrõl is építeni az embert, és arra akartam felhívni a figyelmet, hogy mennyire nem óvjuk ezt a régi, csodálatos világot. Zárójelesen jegyzem meg, hogy a szabadkai zsinagógában, ahol most beszélgetünk, egy olyan rövidfilmben mutatták be a felújított épületet, ahol az én héber altatóm, a "Numi, numi" is felcsendül.

Fontos a mai világban a zene által (is) megtalálni a kapcsolódási pontokat Ég és Föld, ember és ember között?

-- A szavak szintjén sok az acsarkodás, a dalok, az énekek szintjén pedig  ott a harmónia. Legalábbis, én ezt vallom.

Szvorák Katalinnak 37 lemeze jelent meg eddig, a világ számos országában aratott sikert. Idén -- tekintettel a kerek évfordulóra, a 60. születésnapjára -- három látott napvilágot. Õ pedig most is, a pályán töltött 40 év után is ugyanolyan természetességgel, minden pózt mellõzve lép színpadra most is, mint 1991-ben, amikor akkori zenekarával Magyarkanizsán, a Tisza partján egy ifjúsági táborban énekelt (és elõtte készségesen, tapintatosan  segített, hogy a fotózásban járatlan újságíró viszonylag elfogadható fotót készítsen róluk az interjúhoz.)

Honnan ez az alázat a népdal iránt, ez a természetesség?

-- Magamnak is próbálom megfogalmazni. Talán onnan, hogy természetes, pózok nélküli ember vagyok. Nem véletlenül találtam meg a népdalt, amely a természetesség nyelve. Ez az én mûfajom. Igaz, hogy ifjúkoromban táncdalokat is énekeltem, Kovács Kati számokat, sõt neki köszönhetem, hogy énekes lettem, nagy példaképem . Egyszer ezt meg is vallottam neki.  Valóban így van: alázatot a paraszti felmenõimtõl, szabadságszeretetet a juhász felmenõimtõl örököltem. A népdalénekléshez mind a kettõ kell. Szabadnak érzed magad, amikor kilépsz a színpadra. A színpadot most már a kezdeti nehézségek után én is másképp élem meg: öröm. A színpad véd és  szabadságot ad, mert amikor dalolok, akkor szabadon szárnyalhatok.

Mihályi Katalin, megjelenik október 6-án (Magyar Szó, Körkép rovatában)


SZVORÁK Katalin: Tölgyfa testvér. Szlovák népköltészet Varga Imre mûfordításában.

Ezúttal rendhagyó módon a grafika kerül elõtérbe. A CD tölgyfa koronája az ezeréves Magyarország
 térképét sugallja, híven tükrözve a tiszta forrás hajszálgyökérzetét. Európa kivételes adottságú térségérõl van szó. Itt minden etnikum és nemzetiség —köztük a magyar — a politikai magyar/magyarországi/hungarus/uhorský nemzethez tartozik. Az etnikumok, a nemzetiségek különböztek, de a modern értelemben vett nemzet valamennyiük azonos hazatudata volt. Ennek a hihetetlenül nehezen megfogalmazható valóságnak szinte spirituális kifejezése Szvorák Katalin CD-je a maga lenyûgözõ bizonyító erejével. Ehhez kiváló szellemi társ Andorka Tímea grafikája
   Mindezt a maga világában Bartók Béla sem tudhatta, de váteszi zsenialitásával érezte a kimondhatatlant. Ezért kísérletezett német jegyzeteiben a hungarisch és a magyarisch alkalmazásával. A szlovákok, népköltészetük "hungarikum", a "történelmi" Magyarország alkotó eleme, de nem "magyar". A terminológia mindeddig képtelen a politika lassan két évszázados rontásainak ellensúlyozására. A reformkori nemzetiségbõl, amelynek egyik része volt a magyar, a magyar nemzet és a más nemzetiségek diszkriminatív gyarkorlata jött létre. A békecsináló hatalmak rendezése többséget és kisebbséget szült, amit a proletárdiktatúra nemzetiséggé minõsített. Szlovákia alkotmánya szerint a szlovák nemzettel együtt él a magyar nemzetiség. Ugyanígy nálunk is nemzeti nyelvünk mellett nemzetiségi nyelvekrõl, kultúráról, szószólókról beszélünk.
   Szvorák Katalin CD-je a tiszta forrás bartóki valóságából merít. E végtelen mélységeket ízlelõ Sebõ Ferenc nem véletlenül hivatkozik a múlt század hetvenes éveitõl kibontakozó táncház mozgalomra. Akkoriban kezdték sejteni  Kárpát-medence-szerte, hogy olyan örökség tör felszínre,ami véget vethet a pénz, a politika megosztásának és bomlasztásának. Sebõ Ferenc CD-ajánló soraiban joggal idézi Vikár Bélát 1897-bõl, hogy a dallamok gyûjtésének a hazai nemzetiségek zenéjére is ki kell terjednie... Bartók Béla egy lépéssel tovább ment az említett "ungarisch", "magyarisch" megkülönböztetésében, sõt javította egyik szlovák gyûjtõjének szlovák helyesírását! A CD-grafika sugallt egységének meghatározása örököseinek a feladata.
   A CD ezt az egységet árasztja, nem tagadva a mai realitásokat. Olyan mélységekbe pillant, ahol európai kultúránk alapjai találhatók. Igaza van Sebõ Ferencnek, hogy  szlovák muzsikust idéz: "...
A szlovák népköltészet dalai ...  a magyar népi kultúra szomszédsága, örökös kölcsönhatásban éltek egymás mellett." Ez az egybeforrottság pedig akkor is megmarad, ha a modern nemzeti kultúrák ma államközi kapcsolatok értelmezésében is virágozhatnak. A magyar-szlovák etnikai szimbiózis évszázadai azonban a mai magyar vagy szlovák állampolgár vérereibe is felszívódtak. Annál is inkább, mivel tömeges nemzeti identitás váltások kísérték. Mai szlovákok még tudnak magyarul, vagy már alig, ugyanígy ez a még és már magyarrá lett szlovákokra is érvényes. Szvorák Katalin a maga vállalt palócságával megoszthatatlan magyar-szlovák felföldiségével hungarus és keresztény európaiságot sugárzó hangjával valami egészen újat teremt. Békét a mai magyar-szlovák szellemi összefüggésrendszerben, ami hatni kezd a mindennapi gyakorlatban is.
Ehhez járul hozzá a szintén felföldi Varga Imre értõ, természetes mûfordításával. Az õ tollából - lelkébõl is az árad, hogy a magyarnak legközelebbi rokona, testvére a szlovák,  a szlováknak sem a cseh, hiába értik egymást.
   Szvorák Kati kiejtése mindkét nyelvben és a nyelvjárásokban minden énekében a tiszta forrást idézi. Bartók Béla Tót népdalok c. gyûjteményének piszkozat-kiadása, újabb készülõ kötetei Szvorák Katalin interpretációjával lesznek majd teljessé.

Käfer István