|
 Néhány újabb előadás
Március 8. (szombat), Apáczai Csere János Művelődési Ház és Könyvtár, 2083 Solymár, Templom tér 25., 16:00 óra, SZERETETTEL Kudlik Júliával,
valamint
A 2014. évi Megbékélési és Együttműködési díj átadására 2014. február 28-án este 18:00 órakor kerül sor Budapesten, a Párbeszéd Házában (VIII. Horánszky u. 20.)
A részletes program a következő:
A januári JM est videója (TVSS) 6 perc.
A "Mi így ünnepeljük a Karácsonyt" című pályázat különdíjasainak köszöntése. (Háttér: Felhívásunkra 103 jobbnál jobb pályázat érkezett be, az eredetileg meghirdetett egy helyett négyen jöhetnek Brüsszelbe, és több különdíjat adunk ki, két csoportban, itt, és későbbi időpontban Újvidéken.)
A 2014. évi Megbékélési és Együttműködési Díj nyertesének megnevezése
Laudációk:
Kis Rigó László, püspök
Karol Wlachovsky, műfordító
Kiss Szemán Róbert, egyetemi docens
Szvorák Katalin énekel
A díjat átadja: Surján László
A díjazott beszéde
A Díjazott beszéde után koccintásra, egy kis állófogadásra hívjuk a jelenlevő ünneplő közösséget.
--------------------------------------------------
A megbékélés nem lehet illúziókergetés
(Szvorák Katalin gondolatai magyarul és szlovákul a 2013-as Megbékélési és Együttműködési díj átadása után)
Népdalénekesként, - aki szinte kizárólag csak énekhanggal szoktam megnyilatkozni, - most mégis szólnom kell. Nem vagyok a szavak embere, (csak az elénekelt szavaké) és mozgalmakhoz sem szoktam csatlakozni. Kivétel a Charta XXI!
Immáron három éve elsők között csatlakoztam Nagymegyeren a Surján László által fémjelzett Charta mozgalomhoz, mert ez a politikai pártok fölé emelő és határokat átívelő megbékélési mozgalom igazán szívemhez közeli, hiszen munkásságom egyik súlypontja az itt élő népek megbékélésének elősegítése. Befogadó optikával szemlélem a népek együttélésének kulturális élményét, bár a politikát távolról figyelem, mégis a szlovák nyelvtörvényre a szlovák-magyar népdalpárhuzamokat tartalmazó Vox Humana albummal reagáltam.
A népdal nem ismeri a határokat, nem ismeri a, kirekesztést, gyűlöletet. A népdal lelkülete, szépsége azért tudott kimagasló művészetté kristályosodni, mert az egykoron nagyrészt békében egymás mellett élő népek, nemzetek megajándékozták egymást saját népművészetükkel.
Politikai véleményt kinyilvánítani ritka alkalom számomra, mert Bartók 1937-ben megjelent gondolata gyakran visszacseng lelkemben: "...ahol a politika kezdődik, ott megszűnik a művészet és a tudomány, megszűnik a jog és belátás."
De jelenleg kivételes eseményről van szó: Stefan Hríb kitüntetése és nyilvános levele Surján Lászlóhoz most erre sarkall. Már jó ideje várom ezt a felemelő, gesztusértékű pillanatot. Az előítéletek lebontása lassú folyamat, de a kis lépések is óriássá tudnak nőni, ha kellő visszhangot kapnak, kellő súllyal. A viszálykodás a politika csinálóknak mindig komoly tőkét jelentett. Most az ellenkezője történik, két felelősségteljes értelmiségi, Stefan Hríb és Surján László felül tudtak emelkedni a két nép sérelmein, így ők többek aktuálpolitikai szócsöveknél. Mindketten vállalták, hogy saját nemzetük "közemberei" akár ki is rekeszthetik őket.
A megbékélés, a "kárpát-medenceiség" gyakran monomániás illúziókergetésnek tűnhet, eddig nem volt siker-story, csak harmadik utasnak kijáró magányos, boldogtalan karantén. Hríb és Surján László kéznyújtása most határtalan örömet, bizakodást jelent számomra.
Szvorák Katalin Kossuth-díjas népdalénekes
Felvidék.ma 2013.jún.15.
Zmierenie nemôľe by» ilúzia – Odkaz dvom významným intelektuálom
Posted on 2013/06/17 by milona
Konečne sa prelomili µady!
Ako speváčka µudových piesní prejavujem svoje myšlienky takmer výhradne spevom, teraz však musím prehovori».
Nie som majsterka slova, teda okrem spievaného, a ani sa nezvyknem prida» k rôznym hnutiam. Okrem Charty XXI!
Pred tromi rokmi som sa medzi prvými pridala k Charte XXI, ktorú vo Veµkom Mederi odštartoval László Surján. Toto hnutie zmierenia, ktoré nepozná politické strany ani hranice štátov, je mi blízke. Veď aj v mojej profesii sa z veµkej časti snaľím napomôc» zmiereniu národov ľijúcich na tomto území. Som otvorená voči kultúrnym záľitkom zo spoluľitia národov a hoci sledujem politické dianie iba z diaµky, na slovenský jazykový zákon som reagovala albumom Vox Humana, ktorý predstavuje paralely slovenských a maďarských µudových piesní.
Ąudové piesne nepoznajú hranice, nepoznajú vylúčenie ani nenávis». Krása µudových piesní predstavuje hodnotné umenie, pretoľe národy, ľijúce kedysi vedµa seba v mieri, sa navzájom obdarovali vlastnou µudovou tvorbou.
Politické názory vyjadrujem iba zriedkakedy, pretoľe vo mne rezonuje výrok Bartóka z roku 1937, kedy povedal, ľe kde začína politika, tam končí umenie a veda, právo a uznanie.
Avšak táto príleľitos» je naozaj výnimočná: podnietilo ma vyznamenanie Štefana Hríba a jeho otvorený list adresovaný Lászlóovi Surjánovi. Uľ dlhší čas čakám na toto mimoriadne gesto. Zbavi» sa predsudkov, to si vyľaduje čas, ale aj z malých krôčikov sa môľu vykµu» obrovské kroky, ak dostanú potrebnú ozvenu ich odkaz berieme váľne.
Hádky predstavovali pre politikov odjakľiva dôleľitý kapitál. Teraz sa však deje pravý opak: Dvaja významní intelektuáli, Štefan Hríb a László Surján, sa dokázali povznies» nad krivdy národov, a práve preto predstavujú niečo viac. Obaja podstúpili riziko, ľe ich spoluobčania z radov vlastného národa, by sa im mohli otoči» chrbtom.
Zmierenie v Karpatskej kotline môľe vyzera» ako ilúzia a pravda je taká, ľe do dnešného dňa nemôľe by» reč o veµkom úspechu. Podanie ruky zo strany Hríba a Surjána preto znamená pre mňa nesmiernu rados» a nádej.
Katalin Szvorák
Drľiteµka Kossuthovej ceny |
