Szvorák Katalin:
Közeledik a karácsony...

Az ünnepekre, a szent idõre, úgy érzem, egyre nagyobb a lelki szükség.
A szürke monotonitásból, a rohanó mindennapokból...

emel ki bennünket az ünnep, hogy az egykor megtörténtet újra átélhessük kiemelve az idõbõl, a mulandóságból, és az idõtlenség, az örökké létezés szentségébe helyezzük azt.
Ilyenkor az ég is közelebb kerül a földhöz, átjárás van a szellemi és anyagi világ között. Az énekeink is fennköltebben, ünnepélyesebben szólnak, zengenek. Boldog vagyok, hogy énekeimmel, a sorok közötti csenddel harmóniát, megnyugvást viszek az emberek lelkébe.
Ebben az ünnepi készülõdésben a legszebb maga a várakozás, a lelkünk felkészítése az örömhírre. Ehhez viszont mindnyájunknak le kellene csendesednünk, le kellene lassulnunk,hiszen a csendesség az, ami  közelebb visz bennünket  önmagunkhoz, és ahhoz a titokhoz, mely mindannyiunk lelkét megérinti.
A csend segít eligazodni önmagunkban, segít az összpontosításban, a tisztánlátásban, s nem utolsósorban a lelki feltöltõdésben, az alkotásban, mert az érzékeny léleknek nagy szüksége van a csendre, néha úgy érzem, a csend sokkal beszédesebb, ha megfelelõ helyen „hangzik el”.
A rohanó idõvel és világgal úgysem tudunk versenyt futni és nem is érdemes, mert az igazi értékek bennünk vannak és ebbõl táplálkozhatunk leginkább, ezért önmagunkban kell elõször rendet teremteni, hogy mások felé szeretetünkkel segíteni-nyitni tudjunk. Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, az örökkévalóság szavát meghallhassuk. A csend arca is többféle, adventkor a várakozó csend perceit éljük. Kívánom mindannyiuknak legyen erejük és akaratuk erre a lecsendesedésre, hisz a legörömtelibb pillanatokat a csend szüli.

(Elhangzik a Kossuth Rádióban)